Bali szigete

A Kis - Szunda szigetek legnyugatibb tagja Indonéziában. A sziget ad otthont a több, mint 3 milliós lakosságát kitevő 93%-ban dualista vallású balinéz - hindu hívőnek. Területe 5633 km2 és a lakosság többsége a szakrális Agung és a Batur vulkánok tövében él. Régebben a kasztrendszer meghatározó volt az életében, ez a hagyomány ma már eltűnőben van. A leghíresebb művészeti örökségei a tánc, a festészet, a fafaragás és szobrászat.

A balinéz vallás

A balinézek vallása a dualizmusra épül. Az egyik része a hindu hitvilágnak egy olyan egyedi ága, amit csak ezen a kis szigeten és nagyon szűk körzetében gyakorolnak a hívők. Bali 3 milliós lakosságának 95%-a mondja magát hindu hívőnek. A vallás öt alappilléren nyugszik: a hit a mindenható Isten – Brahman – és a lélek – atma – létezésében, a cselekedetek és a következmények összefüggésében – karma phala -, az újjászületésben – samsara – valamint a lélek végső megszabadulásában – moksa.

A vallás legfontosabb eleme a buddhizmus mahajának jegyeit is magába olvasztó sivaizmus, amely a hindu főistenek közül Siva alakját domborítja ki, de nem marad el a Visnut jelképező szent víz fontossága sem. A szertartások során a dualizmus filozófiájának részeként jelenik meg a szenteltvíz mellett a tűz – füstölők képében – vagy a fekete-fehér  kockás textilanyag a poleng. A balinéz-hindu vallás nagyon fontos és elhagyhatatlan része az animizmus, az  ős-szellemekbe vetett hit.

Garuda - madár

Az indiai és az Indiából Dél-Kelet Ázsia népeihez vándorolt mondákban a felzavart és röptében zivatart okozó hatalmas Garuda-sas a világ központjában álló világfán lakik.

A világfa – világoszlop, égi fa, sorsfa, a Nap és a Hold, vagyis a férj és feleség, mint isten fiak otthona, ill. a sasfa - egyik fontos szerepe, hogy a tetején, a legfelső ég határán van a főisten lakóhelye. A főistent az ázsiai népek nemcsak mint emberi alakú lényt fogták fel, hanem a világfa tetején fészkelő, nagy sas alakjában is elképzelték. Ezt a nagy – Griffhez, Turulhoz hasonló – sast különféle néven nevezték. Az Indus népei Garudának, a mongolok Gerida-sasnak hívják. A mongol mondákban a világfából csorgó élet és a halál vizével a tejtó közepén, a világfán él a Gerida-sas.

A Garuda a szférák zenéjét is közvetítve nemcsak a Rigvédában is említett éneklő és zenélő világfán, hanem a világhegyen is lakhat és óvó, védelmező szerepe van a hitvilágában élőnépek számára. A Garuda Indonézia címermadara és a hindu hitvilággal Bali mindennapi életében fontos szerepet tölt be. (Az ázsiai gyökerekhez kapcsolódó sasfa elnevezés Európában csak a magyar és a székely faház építéseknél ismert.) A világfa a Garudával együtt az örök hit és élet jelképeként sohasem öregszik és sohasem pusztul el. Az életnek és a halhatatlanságnak a Holdban rejtett vizét – a somat – amelyet csak az istenek élveznek, a Garuda-sas hozza el az arra érdemeseknek.