Semmit, mert az emlékezetünk tartja össze önmagunkat, arra alapozzuk érzéseinket és tetteinket.

A társadalmi rendünk megteremtéséhez és fenntartásához elengedhetetlenül szükséges a család, a családfa és a rokonság ismerete az egyéb általános és akár tudományos vagy zenei ismeretek mellett. Ők mind az emlékezetünkben és emlékeinkben élnek, kinek élénkebben és tisztábban, kinek homályosan, vagy csak képi foszlányokban, de ott vannak, életünk utolsó pillanatáig elkísérnek bennünket. A rájuk emlékezés is rendet teremt az elménkben, élményt ad, kinek jót, kinek rosszat. Az emlékek önmagukban példaképek is lehetnek, amik és akik újabb példaértékű cselekedetekre ösztönöznek bennünket. A történelmünk tanú rá, hogy önazonosságunkat erősítő őseink, családfánk, hagyományaink, népzenei kultúránk ismerete, felsorolása nélkül senkik vagyunk. Kinek ne okozna örömet és gyönyörűséget, büszkeséget ősei nevének és tetteinek ismerete. Vannak kultúrák, ahol az írásbeliség hiányában szájról szájra adják át az ismereteket prózai közlendők formájában vagy dallal és énekkel. Az emlékezés mindkét esetben örömteli, ugyanazt a közös célt szolgálja. Rendet teremt énünkben, megnyugtatja a lelkünket, arra bíztatva bennünket, hogy az utódaink számára majd mi is hasonlóképpen a sorrendbe illően emlékképekké válunk idővel, de csak akkor, ha maradandót alkotunk.

Most mi emlékezünk. Miért is? Azért, hogy helyünk legyen az élet folyamatában, ami által helyre tesszük az emlékképeinket és általuk önmagunkat. Egy végtelen folyamat láncszemeivé válunk őseink emlékezetével, ami a titokzatos és misztikus múltból rohan az idő végtelenjével a kifürkészhetetlen jövő felé. Mert bevallhatjuk, hogy szeretünk a gyökereinkről beszélni, elgondolkodni, anekdotázni, jóllehet a családtörténetek, a családfák egy része sajnos elveszítette jelentőségét a gyakorlatban.

Az emlékezés feltámadás, újjászületés, olyan élmény, ami kortalanná teszi a már eltűnt, elporladt múltat, de mégis érezzük, hogy olyan tény, amit szinte kézzel foghatóan birtokolhatunk. Elődeink nemcsak a származásukat tartották fejben, hanem a körülöttük élő növényeket, állatokat, technikai dolgokat is jól ismerték, és adták át a tudásukat az őket követő nemzedéknek. Kultúrtörténeti bizonyíték, hogy a rendszerezett ismeret egyik előfutára maga a dal, az ének volt. A dalokban, énekekben pedig rejtett vagy nyílt üzenetként jelen voltak a múlt, a jelen és a jövő képei is. Izgalmas szellemi tevékenység és kihívás lehetett a közösség életében egy olyan versengés, ahol minél több dalt kellett ismerni, nemcsak prózába szedetten, hanem úgy, ahogyan azt a ritmusa megkívánta.

Szerencsére Nemespátró nemesi, kisnemesi ősei, majd későbbi lakói – elsősorban a Bebők, Dömötörffy, Győrffy, Szakáll, (Bolla), Szmodics, Bögri, Fekete, Daxner és a Berke, Borsos, Dezső, Monos családok - engedelmeskedtek az írott és íratlan szabályoknak, amiknek köszönhetően a népdalkincsek bőséges tárházát élvezhették hétköznapokon és ünnepeken egyaránt. Aztán jött valaki, majd jöttek egyre többen a népdalgyűjtők köreiből, hogy rácsodálkozzanak a csodának egyáltalán nem mondható tényekre, és a megőrzött kulturális hagyaték – a nótáskönyv memoár - így vált közkinccsé az egész Kárpát-medencében.

• A jó emlékező képesség mindig is nagyra becsült észbeli adottság. – hangoztatták szüleink és nagyszüleink, akik őrzői lettek a talán évszázadok óta élő jelenségnek, a szájhagyomány útján megörökített nemespátrói népdalkincsnek.

Magam előtt látom őket, hogy minden egyes dal éneklése közelebb hozta őket az ifjúságukhoz, amint a tekintetük a látóhatár szélén kalandozott, a Pávakör tagjaiként szabadtéren, vagy a helyi, ill. egy távoli művelődési házban felléptek. Időutazás volt akkor, és az maradt ma is, mert az időalagút ahhoz az életkorhoz repítette őket, amikor a dalokat megtanulták. Őseink nemzedékének a memorizálás és a tudás egy azonos fogalmat jelentettek, de sajnos mára, a 21. századra az emlékezés fontossága drasztikusan megcsappant. Szinte mindent elérhetünk az írásos dokumentumok által, de papírról könyvből nem lehet dalolni, nótázni sem önmagunk, sem mások gyönyörűségére. Ahhoz jó emlékezőtehetség kell, de aki nincs annak birtokában, annak elszegényedik az élete, mert nincs mire emlékezzen. Sajnos az oktatási reformok már több, mint száz éve figyelmen kívül hagyják ezeket a tényeket, pedig őseink évszázadokon át könyv nélkül tárolták azt a hihetetlen mennyiségű tudást, ismeretet, amit ma a digitalizált világban már nem tudunk, vagy nagyon nehezen bírunk magunkévá tenni.

A virágzó népkultúrában a nótázásnak, dalolásnak kiemelt szerep jutott. Ezért is vagyunk büszkék őseinkre, mert elméjük olyan gazdag és egyedi tartalommal rendelkezett, amiben zenei, irodalmi, költészeti ismeretek tárháza volt megtalálható, és mindazt kívülről sajátították el, nem pedig kottapapírról és könyvekből. Fontos ezt kiemelnünk, mert a tudni, ismerni akarásuk nem függött attól a rendetlenségtől, vagy rendtől, amit a környezetük okozott számukra. Azt nem merem állítani, hogy sokkal boldogabbak voltak az akkori ismereteik által, de biztosan sokkal jobban el tudták szórakoztatni magukat és társaságukat a saját zenei és népdalkincs tudásukkal. Kevésbé volt unalmas a hétköznapjuk, a benti, vagy a mezei munkájuk legyen az kimerítő fizikailag és szellemileg egyaránt.

A népdalaink gyakran természeti képekkel kezdődnek, ami őseink szoros kapcsolatát is igazolja a természethez, a lelkiségük részéhez, mert szorosabban éltek benne, mint a mai ember. Ezt kiemelkedően igazolja a népzenénk, amiben benne van minden hangsor, benne van a teljesség. A népdal, a néptánc, a hagyományok, a fafaragások, hímzések mind a néplélek sugallta alkotások, anélkül születtek, hogy lett volna fizikálisan egy vezetőjük, jóllehet volt, de azt, vagy Őt a Népszellem „személyesítette” meg.

 

A népdal a magyar népzene legősibb formája, a népi kultúránk állandóan ragyogó virága. Erős emberi érzelmeket és gondolatokat fejez ki. Jóllehet a szerzőiket nem ismerjük, a legtöbbjük nemzedékről nemzedékre szállva, szájhagyomány útján őrződött meg. A 18. század közepéig senki sem foglalkozott a magyar népdalok gyűjtésével, mivel éneklésük mindennapos és természetes jelenség volt. Ám a népdalok és a szövegek feljegyzése már a 19. században elkezdődött, de a tudományos népdalgyűjtéssel csak a 20. század elejétől foglalkoznak népdalgyűjtőink. Népdalaink eredetének kinyomozása elsősorban Kodály Zoltán és Bartók Béla – 20. századi zenetudósaink, zeneszerzőink - nevéhez fűződik.

 

A nemespátrói kincsesdoboznak egy szeletét tárták a nagyvilág elé Seemayer Vilmos és Vargyas Lajos, akiknek a Belső-somogyi gyűjtéseiből még Bartók Béla és Kodály Zoltán is merítettek ismeretet, felhasználták azokat a zenei munkásságukban. Mindkettő emléke kitörölhetetlen Nemespátró lakóinak tudatából, nekünk, az örökösöknek pedig, akik nem ismerhettük, kötelességünk megemlékezni róluk Olsvai Imre és Sztanó Pál érdemeivel együtt.

Seemayer Vilmos, geológus, néprajzkutató, népzenegyűjtő a magyar népi építkezés terén végzett kutatásokat, többek között Nemespátróban, amiról 1935-ben jelent meg írása a Pajtáskertek Nemespátrón címmel a Néprajzi Értesítő számában. De néprajzi megfigyelések és népdalgyűjtések is terén is maradandót alkotott Nemespátróban és a szomszédos Surd községben (Felszállott a páva). (1936 A régi lakodalom Nemespátrón, Ethnograpiha. 1937 Énekes népszokások Somogy és Zala vármegyékben, Ethnographia.) Mint, geológus bejárta főként Borsod, Zala és Somogy megyék falvait. Közben a természettudós éles szemével kutatta fel a néprajzi tárgyakat, melyek feldolgozása csendes magányban töltött élete végén egyetlen célja volt. Ezeknek a nemes céloknak áldozta idejét és életét. Köszönet és hála érte az utókor részéről is, hogy éles szemmel figyelt fel egy zártabb közösség, Nemespátró egyedinek mondható népzenei és néprajzi örökségére.

Vargyas Lajos már Kodály Zoltán tanítványaként, majd munkatársaként dolgozta fel nemcsak Nemespátró, hanem a Kárpát-medence számos településének népdalkincsét. Kutatásait A magyarság népzenéje című könyvében foglalta össze, aminek a második kiadását tíz CD-ből álló album kíséri, egyben ez Magyarországon a legnagyobb, eredeti népzenei anyagot tartalmazó lemezkiadvány.

 

• Mit érne az életünk az őseink emlékezete, népdal és néprajz kincsei nélkül?

Most már értjük a címadó gondolatot, és tudjuk rá a választ is. Mennyivel szegényebbek maradtunk volna, ha dédszüleink és nagyszüleink memoárjai nem tárolják el őket, és nem adják át még időben az arra avatott népdalgyűjtőknek, akik szintén fáradtságot és időt nem sajnálva rögzítették azokat.

Az emlékezetünkben megőrzött népdalok egytől egyig műalkotások. A létrehozóik, szerzőik szellemének hangját halljuk ki belőlük, megrendülésféle hatással vannak ránk, mai emberre, úgy az éneklőkre, mint a hallgatókra, a művészileg megfogalmazott, egyedi „szépnek” élményével ajándékoznak meg bennünket. A népzene hatására magasrendű, elementáris érzésben nem lesz részünk, de élményben igen a ritmusokban való elemi gyönyörködéssel, az életöröm által, mert ő a mi közkincsünk.

A népdalok, néptáncok, népszokások és néprajzi emlékek megőrzése a hagyomány tiszteletével arra ösztönöznek bennünket, hogy visszavezessenek önmagunkhoz. A zenét, népzenét, népdalt pedig Kodály Zoltántól – aki a nemespátrói népdalokat is jól ismerte - összetettebben senki sem fogalmazhatja meg.

"A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható.

Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal.

Teljes lelki élet zene nélkül nincs.

Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be."

(Kodály Zoltán - Mire való a zenei önképzőkör, 1944)

 

Bartók Béla gondolatai is helytállóak, ami a száz évvel ezelőtti Magyarország falvainak lakóira minden szavával érvényes volt.

 

"Meggyőződésemmé vált, hogy a magyar parasztembert ugyanaz az erő fakasztja népdalra, mint a tavaszi rügyet! Életem legboldogabb napjai azok voltak, melyeket falvakban, parasztok között töltöttem. A szűkebb értelemben vett népi dallamainknak mindegyike valóságos mintaképe a legmagasabb rendű művészi tökéletességnek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bach-fúgát vagy Mozart-szonátát. Az ilyen dallam klasszikus példája egy zenei gondolat páratlanul tömör, minden feleslegest elkerülő kifejezésének.” 

- Bartók Béla, Magyar népzene és új magyar zene, 1928) Pávai István: Bartók Béla, a népzenekutató (Folk MAGazin 2007/6)

 

A magyarság a múlt században még népzenei, népdalos virágkorát élte, nem akart múzeumi tárgy lenni, de sajnos mára, a 21. századra zömében azzá vált. Valljuk meg őszintén, hogy Székelyföldtől Hetési, az Őrségig, vagy Kárpátaljától Csángóföldig már egyre hallgatagabb. Még nem hallgatott el, de reméljük, hogy felerősödik a hangja, és mint friss tavaszi szél dalol majd bele újra meg újra a magyar zenei életbe.

Seemayer Vilmos és Vargyas Lajos több száz gyűjtött népdalából csak párat emelhetünk ki a továbbiakban. Számos egyéb anyag elérhető a honlapon: Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje / Ötfokú ereszkedő és emelkedő dalok (oszk.hu)   Magyar Népdaltípusok Példatára - Keresés (nepzeneipeldatar.hu)   Felvétel adatai (hagyomanyokhaza.hu) Sztanó Pál - Minden hangok őrizője - YouTube

"Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak szűk határai, de azokon belül nagy mélységei. S ezért van felismerhető hangja, akármelyik nép akármelyik stílusáról van szó... Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta..."
Ezek a mondatok Vargyas Lajos "A magyarság népzenéje" című könyvéből valók, amely Bartók Béla "A magyar népdal" és Kodály Zoltán "A magyar népzene" című könyve után a harmadik nagyszabású, zenei néphagyományunkat összefoglaló munka.

 

NEMESPÁTRÓI NÉPDALOK

és

NÉPI PAJZÁNSÁG A FALU NÉPZENÉJÉBEN

 

 

CSATÁRI NÉPDALKÖR – NEMESPÁTRÓI DALOK

 

Csatári népdalkör-Nemespátrói dalok (szöveggel) - YouTube           Ádám Osváth népdalos ádi   2017. szept. 22.

 

NEMESPÁTRÓI ÉNEKESEK - SOMOGYI NÉPZENE - ÚJ PÁTRIA

Aki most, 2010-ben meg akarja tudni, mi a magyar népzene, jól teszi, ha Nemespátrón érdeklődik. A dél-dunántúli népdalkincs legszebb, a legmélyebb régiségbe visszanyúló, de az újabb rétegeket is felölelő dallamkincsét hallgathatja meg két asszonytól, Dömötörfi Józsefné Szmodics Borbálától és Szakál Miklósné Szmodics Rózsától. Ők énekelnek ezen a lemezen Dömötörfi Jánossal együtt, aki a jellegzetes dél-dunántúli énekstílus egyik utolsó nagy mestere volt. A helyi fogalmak szerint az éneklés amúgy nem helyes kifejezés: ezeket a nótákat a pátróiak „mondják”, nem pedig éneklik.

 

Szerelöm 1. 3’53”    2011. Összidő: 64’05” webbolt.fono.hu
1a. Szerelöm, szerelöm
1b. Este későn faluvégen jártam
1c. Erdő, erdő, de kerek vagy
2. Lóra, csikós 2’45”
2a. Lóra csikós

 

 

A magyarság népzenéje / 01 Nóták - Szegedi Piaristák (szepi.hu)

Fújnak a föllegëk

1. Fújnak a föllegëk

Somogy mëgye felől,

Sokat gondolkoztam

A soraink felől.

 

2. Sokat gondolkodtam

Még annak előtte,

Fëlségëdnél dolgunk

El vagyon rëndëlve.

 

3. Sokat gondolkodtam

A régi atyákról,

A világon való

Sok bujdosásomról.

 

`Nemespátró`(Somogy) Szakáll Józsefné Bebők Judit (62) Olsvai 1962. AP 4327/e.

Kocsira ládát,

Kocsira ládát,

Högyibe a dunyhát

Magam is fölülök.

Jaj, anyám, anyám,

Kedves szülődajkám,

De hamar elvisznek!

 

`Nemespátró` (Somogy) Dömötörfy János (61) Seemayer 1937. Gr 58/Bc. ,,Lakodalmas''

Mëgérött a kökén,

Mëgérött a kökén,

Mëgérött a kökén.

Të vagy a kutya, nëm én.

Szömödrű látom én,

A szádrú látom én,

Të vagy a kutya, nëm én!

 

`Nemespátró` (Somogy) Szakáll Józsefné Győrfy Kata (60) Seemayer 1937. Gr 60/Ac.

 

A magyarság népzenéje / 02 Nóták - Szegedi Piaristák (szepi.hu)

Szereti \ja tik a mëggyet,

1. Szereti \ja tik a mëggyet,

Ketten szeresünk mink ëgyet.

Jaj, Istenëm millen furcsa,

Mikor ketten mënyünk oda.

 

2. Zöld a kökény, maj mögkékül,

Mozs vagyok szerető nélkül.

Maj mögérik feketére,

Találok én szeretőre.

 

3. Gyere, babám, a kert mellé,

Nézzünk ëgymás szöme közé!

Had nézzem ki két szömödből,

Szeretsz-ë tiszta szivedből?

 

4. \=Ere gyere, amerre \jén,

Maj mögtudod, hul lakom én.

Vi\jaszgyërtyát égetök én,

Barna kislányt szeretök én.

 

`Nemespátró` (Somogy) Dömötörfy János (61) Seemayer 1936. Gr 58A/a.

 

Apró murok, petrezselëm,

1. Apró murok, petrezselëm,

A vénasszon veszëdelëm.

Allig várom az ördögöt,

Hogy elvigye \ja vén dögöt!

 

2. Vénasszonnak nëm kár volna,

Ha pokolba láncon volna.

Ollyan ráncos annak bőre,

Férehúz a vér is tőle.

 

3. Édösanyám rózsafája,

Én vagyok a legszöbb ága.

Legszöbb ága, legszëbb lánya,

A mënyecskék / a legényök bokrétája.

 

`Nemespátró` (Somogy) Szakáll Józsefné (60) Seemayer 1936

 

Nemespátró « Népdal (wordpress.com)

Hát a Veker hol eszi a vacsorát?

Már10  (Nemespátró, Somogy)

Hát a Veker hol eszi a vacsorát?
Zöld erdőben süti a nyers szalonnát
Bal kezéből csöpögteti a zsírgyát
Avval kenyi fekete göndör haját

Onnajd fölül fütyörésznek a szelek
Testöm, lelköm majd megveszi a hideg
Eresszen be kocsmárosné, violám
ll: Megmelegszem fejér csöcse bimbaján:ll

Félre tüdő a májátú      Már9 (Nemespátró, Somogy)

Félre tüdő a májátú
Szaladj legény a leánytú
Erre te, arra te,
El ne keveredjetek

Ej-haj, Balatonnak    Már9 (Nemespátró, Somogy)

Ej-haj, Balatonnak mind a négy sarka nádas
Közepébe’ három hattyú leszállott
Szárnyaival veregeti a vizet
Most tudtam meg, hogy a babám kit szeret

Ej-haj, beüzentem a pátrói bírónak
Csináltassa meg a sáros utakat
Fölfröccsent az aranyszőrű lovamra
Lovam hátán a kedves galambomra

Ej-haj, kis pejlovam megérdemli a zabot
Kétszer kerülte meg Magyarországot
Háromszor is meg akarta kerülni
De a babám nem engedett fölülni

Sej, ha kimegyek én a rétre kaszálni    Már9 (Nemespátró, Somogy)

Sej, ha kimegyek én a rétre kaszálni
Ritka a fű, nem lehet rendet vágni
Ritka a fű, tele van az tearózsával
Sej, tele van a szívem szomorúsággal

Sej, ha kimegyek én a rétre gyűjteni
Leülök a rét sarkára búsulni
Búsulok én, siratom a kedves babámat
Sej, októberbe’ visznek el katonának

Lóra csikós, lóra    Már9 (Nemespátró, Somogy)

Lóra csikós, lóra, elszaladt a ménes
Elszaladt a ménes
Csak egyedül maradt
A pányván a nyerges

Elejbe, elejbe, a ménös elejbe
A ménös elejbe
Hogy el ne vesszenek
A nagy messzeségbe

Mögvan már a ménes, már be van az hajtva
Már be van az hajtva
Számadó is megjött
Reggel virradóra

 

NÉPI PAJZÁNSÁG NEMESPÁTRÓ NÉPZENÉJÉBEN

 

Azt, hogy igazából miről szólnak a magyar népdalok, ismerjük, tudjuk. A nép szellemisége erős emberi érzelmeket és gondolatokat fejez ki a mindennapi életünkből vette elemek felhasználásával. Naponta dúdoljuk őket, sokat az óvodában, iskolában megtanítottak nekünk, és főleg felnőttként ismerjük a mögöttes jelentésüket. De a szerelem képes nyelvéről is meg kell osztanunk néhány gondolatot, és legyen ez érvényes mindenkire és mindenkor.

A gyerekmondókák között nagy eséllyel a nyuszi sem olyan ártatlan, mint amilyennek a kicsik értik. - Mit is kap el? Egyet közülük. A néprajzi magyarázat szerint a vers eredetileg csúfoló volt, mert a lányok heccelték a legényeket, ugyanis a szundikáló és betegséggel meggyanúsított nyuszi elég egyértelműen kivehető, hogy melyik testrészre utal.

A népdalok sok pajzán motívumot és utalást rejtenek magukban, és sok közülük egyáltalán nem is ártatlan. Számos esetben igaz, hogy új formára, rejtett szimbólumokra van szüksége a népnyelvnek ahhoz, hogy „eladható”, előadható legyen a vágyakról és a szerelmi kalandokról szóló dal, mert az erkölcsi szigor nem engedte meg a nyílt közlését a falu rendezett világában. Többségük bekerült a népdalok, népmesék és az anekdoták közé a természeti képeken, jelképeken keresztül, ami a dalok alkotóit körbevette. Ezáltal vált az alma és a szilva meg a füge a nőiség szimbólumává, a gyümölcsök szedése pedig a szerelmi együttlété. Míg a rózsából a szerelem, a dióból és mogyoróból vagy pláne a vesszőből pedig a férfiasság jelképe. Akadnak viszont olyan közismert népdalok is, amik egyértelműen fogalmaznak.

A „kerek erdő" valósabb hasonlóságot mutat, mert a női testre való emlékezés húzódik meg a mondandóban, úgy, ahogy a búzában taposott út is a női testnek még részletesebb képét idézi az emlékezetünkbe. A favágás már nemi aktus, mert a lakodalmi énekből kiderül, hogy - Nem jó erdő mellett lakni, Mert sok fát kell hasogatni. A rozmaringhoz hasonlóan bódulatot hozó virágok a rózsa, az ibolya, a viola és a rozmaring.   A rózsa nemcsak maga a szerető, hanem a szerelem is. Tehát rózsát szakítani annyi, mint a szerelmet élvezni. A fiatal lány érettségének kimutatása, elismerése, vágyása a májusfaállítás, egyben a szerelmi együttlét jelképe, a (meg)vesszőzés, az udvarlási szándék kinyilvánításával. A húsvéthétfői locsolkodás pedig az érett, eladó sorba ért nagylányok termékenység jelképe. A piszkossá, sárossá vált piros alma a szégyenben maradt, megesett, rossz hírbe keveredett lányra utal, akit aztán felvett és megmosott a szerelmes férfi. Egyébként csak maga a piros szín is elég utalás volt a nő és a férfi kapcsolatára, mint a félrehajtott piros függöny nyíló rés, egy nyílás az „ablak” előtt. 

A fonóban – de lakodalomban még maradandóbban - a fiatal lányok és fiúk a nagyobbaktól tanultak el sok közösségi praktikát, mert a szülőktől nyert felvilágosítás bizony kevésnek bizonyulhatott főleg szerelmi kérdésekben. A népdalok szimbolikus, metaforikus, játékos és pajzán szövegeibe a tudatos lelki tényezők is benne foglaltatnak, míg a szerelem művészete többszörösen is. A népdal tehát népművészet, tudatos szellemi, gondolati, lelki és testi tényezők szerepvállalásaival, a szimbólumfejtések fejtörőivel. Természetesen a hazai népdalokban fellelhető jelképrendszerek nagyban hasonlítanak más kultúrkörökéihez, legyenek azok az életfa, az ősanyai, vagy földanyai rendszerek részei, és jussunk el a népdalokon belül a pajzán dalszövegekig, amelyek közösségközpontúvá váltak az átértelmezésükben és értékelésükben.

Ennek szép és hatásos példáját őrzi sok nemespátrói népdal, mint a már ismert - Hát a Veker hol eszi a vacsorát? - de egy kiemelkedik közülük, és szintén a már előzőekben felsorolt népdalgyűjtőknek köszönhetően maradt fenn az utókor számára. Azért is fontos kiemelni a többi népdallal együtt, mert ma már a Seemayer Vilmos által részletesen feljegyzett és lekottázott nemespátrói lakodalmas és annak szokásai is a múlt emlékei közé sorolhatók. Maguk a szokások a régi közösségi kultúrák felbomlásával, jelentésüket vesztve sajnos csak töredékeikben maradtak fönn.

Sajnálatosan megdöbbentő az az értékvesztés, átalakulás, amely az utóbbi néhány évtizedben robbanásszerűen felgyorsult. A rövid tanulmány keretei közt csak esetlegesen és nem teljességében fogalmaztam meg az általam ismert történeti fejlődések irányait. Az értékítélethez némi utat igyekszem mutatni, de nem vállalkozhatom a teljes bírálatra. Nemespátró népdalkincse, néprajza és hagyományai fölött hívatlanul bábáskodom. A felgyorsult kulturális változást már senki sem tudja visszatartani. Az ezerarcú világunk, szinte követhetetlenül és felfoghatatlanul nap mint nap újabb arcot ölt. Ehhez képest őseink „nyugodtabb, kiszámíthatóbb” életet éltek, - természetesen, ki kell emelnünk azt, amit a pusztító háborúk elvettek belőle. Az elődeink emlékezetének köszönhetően a tényleírás-megőrzésem kellő figyelmeztetés legyen, hogy az ezerarcú világunk egységében mit tartunk értéknek, és mit tartunk életben.

2022. január.

Monos János

A következő oldalakon a Bartók-Rend-ben 97 találat alatt – a BR-számra kattintva - tekinthető meg a többi Nemespátróban gyűjtött népdal. De a teljesség igényével az alábbi oldalakon is megtekinthetők a címszavak. Keresés a Bartók-rendben (zti.hu)

 Édesanyám a pinám, a pinám: Nemespátró (Somogy), 1935.10.31.

Adatközlő: Szakáll Józsefné Sándor sz. Győrffy Kata Geczi (59)

Gyűjtő: Seemayer Vilmos Leltári szám: BR_02879 Bartók-rendi szám: A 989b Dallamvariánsok száma: 1 Sorzáró hangok: #7 (5) 3 1

Keresés a Bartók-rendben (zti.hu)

Találatok száma: 97

BR-szám		Szövegkezdet vagy megnevezés		Település	Vármegye		Év		Gyűjtő		Hang
A 989b		Édesanyám a pinám, a pinám		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 5		Szántottam gyepet		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos, Bartók Béla, Lajtha László		Gr_060Ad
A 216c		Haj alá, haj alá		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 224d		Mikor a szép asszony		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 314c		Micsoda erdő ez?		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 328b		A mi tyúkunk megbolondult		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 372e		Elszáradt a tökinda		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 438t		Mikor gulyásbojtár voltam		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 483b		Üröm, üröm, fehér üröm		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 582c		Kicsiny tinó, nagy a járom		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 629a		Kocsmárosné, gyújts világot		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 645d		Erdő mellett nem jó lakni		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 669d		Zireg-zörög a vasajtó		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 787a(1)		Apró murok, petrezselyem		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos, Bartók Béla, Lajtha László		Gr_060Ab
A 787a(2)		Apró murok, petrezselyem		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 787a(3)		Apró murok, petrezselyem		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos		MH_3218b
A 787b		Erre gyere, ne menj arra		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos		MH_3220b
A 787c		Apró murok, petrezselyem		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 878c(1)		Szereti a tik a meggyet		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos, Bartók Béla, Lajtha László		Gr_058Aa
A 878c(2)		Szereti a tik a meggyet		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos		MH_3218d
A 878c(3)		Gyere babám a kert mellé		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 878d		Szereti a tik a meggyet		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 920a(1)		Erre gyere, rózsám, nincsen sár		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos, Bartók Béla, Lajtha László		Gr_060Aa
A 920a(2)		Erre gyere, rózsám, nincsen sár		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 976		Ördög bújjon a piros pofádba		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 989b		Édesanyám a pinám, a pinám		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 993aa		Leszedik a szőlőt nemsokára		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 1165o		Kedves, édes komámasszony menjünk el a hegyre		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 1198b		Elment a tyúk vándo'lni		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 1250		Pásztorember vígan él		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos		MH_3220c
A 1257		Lányok fonják a lenszöszt		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 1272		Csipkés a szőlő levele		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 1285b		Este későn piros az ég		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 1285e		Rúgd ki, rúgd ki, rugádozd ki		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 1354p		Rúgd ki, rúgd ki, rugódozd ki		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 1379e		Mikor az én vendégségem lészen		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 1384		Megkötötték nékem a koszorút		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos, Bartók Béla, Lajtha László		Gr_061Ab
A 1384-hez		Megkötötték nékem a koszorút		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos		MH_3217b
A 1384-hez		Megkötötték nékem a koszorút		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
A 1385a(1)		Este későn faluvégen jártam		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos, Bartók Béla, Lajtha László		Gr_058Bb1
A 1385a(2)		Este későn faluvégen jártam		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos, Bartók Béla, Lajtha László		Gr_058Bb2
A 1385a(3)		Este későn faluvégen jártam		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 1385a(4)		Este későn faluvégen jártam		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos		MH_3219b – törött
A 1385b(1)		Én Istenem, de nagyot vétettem		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos		MH_3216b
A 1385b(2)		Én Istenem, de nagyot vétettem		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 1385d		Csípős csalán van az udvaromba		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
A 1602a		Elveszett hat ökröm cédrusfa erdőben		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos
B 21l		Megöltek egy legényt		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
B 24d		Odafönt egy legény		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
B 34c		Kocsmárosné hallja		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
B 52b		Amíg engem szerettél		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
B 61		Ez a kislány de beteg		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
B 266c		Csak azt mondják az alföldi lányok		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
B 355b		Pátri utcán végig, végig, végig		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
B 523		Édes tejet nem adtam a madárnak		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
B 565a		Édesanyám kiállott a kapuba		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
B 604g		Három csillag fejem fölött ragyogott		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
B 768d		Szakajtottam rózsát, igen pirosat		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
B 774b		Viszi a szél a felhőket lefelé		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
B 774c		Beüzentem a kaposi uraknak		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
B 804g		Általmennék Tisza vizén, nincs hajó		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
B 886a		A Savanyú tizenhat szél gatyája		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
B 1103k		Búza, búza, búza, de nagy tábla búza		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C utólag(2)		Kis kertembe tubafészek		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
C 260c		Megy a Jancsi, megy		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 269		Répa levele		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 405l		Én már többet nem		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 410i		Csak azért szeretem		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos, Bartók Béla, Lajtha László		Gr_058Ac
C 410j		Csak azért szeretem		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos		MH_3217a
C 525		Széles menta, levendula		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 638b		A pünkösdnek jeles napján		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos
C 638c		A pünkösdnek jeles napján		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 668c		Kocsira ládát, hegyibe a dunyhát		Nemespátró	Somogy		1937		Seemayer Vilmos
C 672		Szent Gergő doktornak, híres tanítónknak		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 683(2)		Megérett a kökény, megérett a kökény		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos		MH_3218a
C 683(3)		Megérett a kökény, megérett a kökény		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
C 689b(2)		Haj, Dunáról fúj a szél, feküdj mellém majd nem ér		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos		MH_3220a
C 702m		Ez a bor nem drága		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 702o(1)		Vörösbor nem drága		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos
C 702o(2)		Vörösbor nem drága		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
C 702o(3)		Vörösbor nem drága		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
C 706		Ó, ó, ó, angyalkám, ó		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 715v		A mezei kis pacsirta		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
C 753b		Kopik a dió héja, hol hálunk az éccaka		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
C 753c		Pusztán van az én tanyám, ott lakik az		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 806		Elhagylak, elhagylak, Cicölle		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos
C 811g		Egyszer lakodalmat szerzének		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos
C 925c		Félre tüdő a májától		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos
C 925d		Félre tüdő a májától		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 925e		A mi tyúkunk megbolondult		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 1008j		Arra alá a Baranya szélben		Nemespátró	Somogy		1936		Seemayer Vilmos, Bartók Béla, Lajtha László		Gr_061Bc
C 1110a		Táncolj, borzas, neked illik		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 1110a		Táncolj, borzas, neked illik		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 1114b		Bé, bé, bé, bort iszom én látod-é?		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C 1154		Merre te fogsz vándorolni		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos
C [1289]		Kocsmárosné, de ugat a kutyája		Nemespátró	Somogy				Seemayer Vilmos
C [1295]		Szörnyű nagy romlásnak készült Pannónia		Nemespátró	Somogy		1935		Seemayer Vilmos		MH_3219a – törött
F 722		Csön-csön gyűrű, kalángyűrű		Nemespátró	Somogy		1934		Seemayer Vilmos