Nemespátró

- Pátró -

1091. évi, első említése

Szent László király adományaként

- Koppány vezér egykori uralmi központjában -

a Somogyvári Szent Egyed Bencés Apátság

alapító dokumentumában

 

 

Egy nép, egy falu eredetét több módon lehet feltárni: az archeológia, a nyelvi kötődés, a hagyományok a legrégibb eszközökként ismertek az őstörténeti kutatásokban. Nagyon fontos kiegészítő elemként meglepő eredményeket hozhat még a zene, a hiedelem-, és mondavilág elemzése. Van még egy említésre méltó, amit az eddigi tudomány nem mindig, vagy nem szívesen alkalmazott, ez pedig a településnevek vizsgálata. A szavakhoz hasonlóan több évszázadon vagy évezreden át őrizzük annak a népességnek az etnikai részbeni, vagy teljes hovatartozását, amit a nevek ránk hagytak.

Sokáig úgy élt a köztudatban, hogy Nemespátró ősi nevét először egy 1298-as somogyvári apátsági dokumentum őrzi, így a falu alapítása is ehhez köthető. A hely és az állítás igaz, ami pedig a még korábbi dátumot és a szöveget illeti, az ismert volt Marczali Henrik, Magyarország története az Árpádok korában (1038–1301), A Magyar Nemzet Története 2. kötetéből. (ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R. TÁRSULAT BUDAPEST, 1896. III. FEJEZET. Horvátország meghódítása. A somogyvári apátság alapítása. Franczia szerzetesek.) De a levéltári ismeretek ellenére nagy meglepetés érte nem csak a település lakóit, azok közül a falu őstörténetével szívesen kacérkodókat, hanem a tudományos világot is 2009-ben. Annak járunk utána a következő fejezetekben, hogy mi okozta ezt a meglepetést.

A nemesi – kisnemesi – falu életében az mindig ismert volt, hogy a hagyományai és néprajzi jellege milyen sok-sok évszázados múltbéli időszakokhoz röpítenek vissza bennünket. Széna Béla Őshazakeresés másképpen című munkájában és a Turán 2005. évi november-decemberi számában – 86. old. - Somogy vármegye településnevei között említi Nemespátró ősi nevét is: Patruh, Patroh, Patro, Pátró és a 19. századtól Nemespátró elnevezéssel. (A régi, úri világ, nemesi megjelölésének eltörlése miatt az 1951. évi határozat alapján 1952. augusztus 1-én Nemespátróból újból Pátró lett. Ekkor került a település Somogy megyétől Zalához. Eredeti – nemesi - nevét 1991-ben kapta vissza.)

 

A falu nemesi előnevét 1867-et követően kérték a nemesi ranggal és joggal bíró családfők, annak köszönhetően, hogy a Kiegyezés után a korábbi kuriális községek elveszítették számos előnyüket. A nemesi előjogoktól megfosztott falu élt még az utolsó lehetőséggel, ha már a lakói nem is bírhatták az őseiktől örökölt egyedi kiváltságokat, akkor legalább az elnevezésében őrizzék meg az elődöktől kapott rangot.

Sokáig az is a köztudatban élt, hogy Hunyadi Mátyás idejében, vagy a Mohácsot követő török elleni harcok időszakában kapták a nemességet a nagy vitézségeket véghez vivő lakói. Amely nemesi okirat ma már - vagy még - nem lelhető fel és megerősítést kap a falu nemessége majd a török kiűzését követő 18. században. Számos eredeti, nemesi és egyéb dokumentumot semmisítettek meg a törökdúlások, vagy vitték magukkal a hódítók Somogy vármegye és Kanizsa várának elfoglalását követően. Az is fennáll, hogy tűzvész martaléka lett, vagy egyéb enyészet semmisítette meg az ősi kutyabőröket és az okleveleket az egyházi iratokkal együtt. De bízhatunk abban is, hogy a falu nemesi rejtették el őket illetéktelen kezek elől, csak az utókor még nem lelte meg őket.

A franciaországi Saint-gilles-i bencés apátság másolati könyvéből származó szöveg egyértelmű bizonyítékot szolgáltat, nem ad helyet, sem teret további találgatásoknak.

A Somogyvári Bencés Apátság alapításáról beszámoló, 1091-ből fennmaradt rendkívüli dokumentum fényképével, gyarapodott a Magyar Országos Levéltár középkori gyűjteménye. A Somogyvári Bencés Apátság romjainál kialakított nemzeti történelmi emlékhely vagyonkezelője és a terület kutatását végző Műemlékek Nemzeti Gondnoksága szakembereinek közreműködésével Magyarországra érkező dokumentum 2009. júniusától megtekinthetővé vált a hazai szakemberek számára is. Június közepétől pedig a somogyvári kiállítóhelyen is látható volt a dokumentum másolata.

2009. június 2-án a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága és a Magyar Országos Levéltár szervezésében ünnepélyes keretek között bemutatták a Somogyvári Szent Egyed Bencés Apátság alapítására vonatkozó, több, mint 900 éves dokumentum másolatot. A dokumentumot eddig hazai szakemberek nem láthatták, mert azt a Párizsi Nemzeti Könyvtárban - Bibliotheque Nationale-ban - őrizték. Az eseményen köszöntőt mondott Prof. Dr. Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár igazgatója, Dr. Varga Kálmán, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága igazgatója. Az alapítólevelet méltatta Dr. Várszegi Asztrik OSB főapát, ismertette Dr. Rácz György, a Magyar Országos Levéltár főosztályvezetője.

A Párizsi Nemzeti Könyvtárban őrzik azt a 12. századi kódexet, amelyben a Somogyvári Monostor 1091. évi alapítólevelének a tartalma fennmaradt. A Saint-gilles-i Bencés Apátság másolati könyvében megőrzött szöveg különlegessége, hogy nem egy szokványos királyi oklevél másolata, hanem az 1091-es események somogyvári francia szerzetesek által megfogalmazott élményszerű leírása. Az alapításról szóló beszámoló mellett a monostor első lakóinak az esküszövegét is feljegyezték.

Az alapítólevél különlegessége még, hogy a magyar-francia kapcsolatok történetének egyik első kiemelkedő emléke. A Somogyvári Apátság a cluny-i kongregációhoz tartozó Saint Gilles leányegyháza volt. Mivel Szent László király anyai nagyapja, Kázmér lengyel fejedelem egy ideig Cluny-i szerzetesként élt, László számára nem lehetett ismeretlen a cluniy-i apátok életszentsége. A Somogy megyei monostorba egyenesen Saint Gilles-ből érkeztek szerzetesek. Bár a monostor lakói és a vidék kapcsolatáról közvetlenül nem nagyon szólnak az írott források, a somogyvári konvent 1250 után keletkezett okleveleiből arra lehet következtetni, hogy a francia kolónia zártsága egészen a 13. század közepéig érintetlenül megmaradt.

(A „nemzetközi apátságok” mindennapi életéhez köthető érdekesség -, így Somogyvárhoz is - hogy a magyar és a francia szerzetesek között egyáltalán nem csak az istenfélő viselkedés volt a jellemző. A két nemzet szerzetesi között gyakori volt a civakodás, hajbakapás, testi sértés – a lelki sérelmek mellett – amit az apátság vezetőjének nem lehetett könnyű dolga orvosolni. A nemzetek közötti „évszázados egyházi háborúskodásnak” a francia szerzetesek részbeni behódolása, meghunyászkodása vagy idővel a távozása, ill. elhalálozása vetethetett végett, mert a magyar rendtársaik nem mindig felebaráti szeretettel üdvözölték teljes mértékben a francia hegemóniát. Feltételezzük, hogy akkor működött csak a teljes béke, amikor Szent László, vagy a későbbi uralkodók az apátság vendégszeretetét élvezték. Arról nincsen tudomásunk, hogy a lovagkirály vagy az őt követők ismerték-e a „civakodó szerzetesek” mindennapi gondjait; feltehetően, igen).

A somogyvári bencés apátság romjai

Forrás: Somogyvár - Galéria – Lovagkirály (lovagkiraly.org)

Szent István király és az őt követő magyar uralkodók számos monostort alapítottak. A szerzetesközösségeknek adományozott birtokjogokat és kiváltságokat általában az új monostor felszentelésekor foglalták írásba. Az alapítólevelek közül alig néhány maradt meg változatlan formában az utókor számára. A 11. századi magyarországi monostor alapításokról szóló teljes hiteles oklevelek sorában a Bencés Főapátság Levéltárában őrzött, 1055-ben kelt tihanyi és a Magyar Országos levéltárban őrzött veszprémvölgyi alapítólevél után a somogyvári alapítólevél a harmadik. Az oklevél szövegét régóta ismeri ugyan a magyar történeti kutatás, de csak keveseknek adatott meg, hogy közvetlenül is tanulmányozhassák, azt, amivel a kódex számunkra oly fontos lapajairól eleddig egyetlen hazai közgyűjtemény sem rendelkezett semmilyen másolattal.

Az alapítólevél a magyar királyság Európa jelentős országaival, Franciaországgal és Lengyelországgal való szoros politikai kapcsolatát mutatja. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy Szent László király – a vakká, süketté tett Vazul unokája -, éppen Koppány vezér egykori uradalmi központjában, a somogyvári Kupahegyen alapította meg monostorát, amelyet Szent Egyed és az apostolfejedelem tiszteletére szenteltek.

László talán az unokatestvérével, Vladiszláv lengyel fejdelemmel (1079-1102) és annak feleségével, Judith cseh hercegnővel történt csoda hatására választotta Szent Egyedet a monostor egyik védőszentjének. A lengyel és a cseh krónikák feljegyezték, hogy a fejedelmi párnak, hosszú évekig nem született gyermeke. Végül követet küldtek Szent Egyed sírjához, a szent közbenjárását kérve. Mire a követ visszaérkezett a lengyel udvarba, megfogant Vladiszláv fia, a későbbi III. Boleszláv fejedelem. Lehetséges, hogy Szent László, akinek szintén nem volt fiú utóda, ugyancsak Szent Egyed közbenjárásától remélt trónörököst.

A somogyvári templom külső megjelenésében is méltó volt a nemzetközi elismerésre. Hajójában elfért az akkori pannonhalmi bazilika, szépségét tekintve pedig a székesfehérvári bazilikával vetekedett.

A monostor alapításával kapcsolatban további érdekes összefüggést tár fel az a tény is, hogy László király éppen 1091-ben foglalta el Horvátországot*, amely korábban elismerte hűbérurának a pápát. Erre a magyar király nem volt hajlandó, és talán ezzel a monostoralapítással „kárpótolta” az egyházfőt.

*Itt léphet be Szent László király, Somogyvár és Pátró közös történeti eseménye. A király nem engedte ki Horvátországot a kezei közül. De csak jogi úton az öröklési követelését nem tudta volna érvényesíteni sem a horvát főurak, sem a pápa irányában. Egyetlen eszköz maradt, ami méltó volt a lovagkirály nevéhez és erényéhez; a fegyveres úton történő hatalmi fellépés, ami olyan eredményt szült, amely 827 esztendőn át, egészen 1918-ig fennált – méltó példaként a jelenkor országvezetői számára.

Ismerkedjünk meg tehát a 11. század utolsó évtizedeinek fordulatokban gazdag történetével, mert semmi sem ok és indok nélkül való volt, ami nem kevés alapot adhatott a somogyvári apátság alapításához és annak adományaihoz.

 

Szent László király horvátországi hadjárata és pátró feltételezett kapcsolata

A szentté avatott király emlékét az ereklyék mellett – Szent László-herma Győrben, Nagyváradon a koponyája egy darabjával, jobbja a Ferences-kolostorban Dubrovnikban - számos történelmi esemény is őrzi. Az „Isten atlétájának” nevezett, európai hírű lovagkirály* nemcsak kivételes testi erővel rendelkezett, hanem kitűnő uralkodói erényekről és tudásról is tanúbizonyságot mutatott a kortársainak és az utókor számára. Ennek bizonyítéka, hogy hatalomra jutását követően azonnal hozzáfogott a rendteremtéshez, amely az országhatárokon belül és azon túl is példaértékű maradt. Ehhez a Mindenható testi, lelki bátorsággal, nagy diplomáciai érzékkel, példamutató erkölccsel, erénnyel és mély vallásossággal áldotta meg őt. A horvátok a felbomlott társadalmi rendjük helyreállítását László királyban találták meg.

*Kristó Gyula történettudományos kutatásaiban arra hívja fel a figyelmünket, hogy Szent László uralkodása alatt kezdték meg a székelyek kelet magyarországi határokra történő telepítését. Meg kell jegyeznünk, hogy Balás Gábor, A székelyek története, /1984/ kitűnő művében részletesen feldolgozza az ősi székely települések kialakulását, elhelyezkedését, ahol nem szabad figyelmen kívül hagynunk az Őrség, a Hetés és Belső-Somogy bennünket érintő helyszíneit, benne a kora középkori Pátróval, a későbbi Nemespátróval. A falu ősi lakóinak származástörténetében máig él a székely eredet, vagy erdélyi rokonság. Ha pedig Bartucz Lajos* professzor a magyarság antropológiai – fejformák, szem színe alkat és magasság (Ethnikai embertani kutatások. Anthr. Köziem. I X. évf. 1. sz. 18 oldal.)  - összetételéről 1923-ban Nemespátróban 74 férfin és 51 nőn végzett tudományos felméréseit, eredményeit alapul vesszük, akkor nem kételkedhetünk a falu népének származásában. Amiben a szomszédos vend – szlovén - behatást sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert a családnevek mellett, mint Dömötörffy, Szmodics, - rokoni ágakon Dervalics – a falu elnevezései is magyarázatra szorul. Az is él a köztudatban, hogy családnév alapján kapta a nevét, és a Patruh, Patroh, Patro, Pátró, Nemespátró névváltozásokon esett át. De ott van a szószerinti értelmének keresése. A patro szó a szláv – pl. a cseh, szlovén, vend - nyelvben, felső szintet, emeletet, magaslatot jelent. A falu maga is kiemelkedik a dombok gerincein a többi, őt környező településhez képest, mint Surd, Liszó, Somogybükkösd, Somogyszentpál. Elképzelhető, hogy a vend nyelvi elnevezést ennek köszönhetően kapta, mint „magaslat” értelemmel az ott élők, a magasabb dombvonulaton lakók meghatározásával. A faluhoz tartozó Bucsai-dűlő neve Tök(i)-dűlőt jelent, ami szintén bizonyíték a vend, szlovén, horvát népekkel történő együttélésre. A 16. században a katolikus vallásról az evangélikusra áttérés is az erős vend kötődést, behatást vagy befolyásolást bizonyítja. A magyar-székely és részben vend örökség megmutatkozik a falu népdalkincsében is, ami egy külön fejezete Nemespátró életének elsősorban Seemayer Vilmos 1930-as években zajlott gyűjtésének köszönhetően.

* Dr. Bartucz Lajos előadást tartott a Magyar Néprajzi Társaság ülésén: Adatok Nemespátró antropológiája címmel a Magyar Nemzeti Múzeum előadótermében. Elmondta, hogy a Somogy megyei Nemespátró község közel száznegyven polgárát megmérte és az evangélikus egyház anyakönyvéből százötven születési anyagot áttanulmányozott. A lakosság antropológiai összetételét megvizsgálva megállapította Bartucz, hogy az egész falu mindössze négy család leszármazottja. (Feltételezhetően a Bebők, Dömötörffy, Győrffy, Szakáll, akikre gondolt, mert a Bolla család sajnos kihalt.) A lakosság alaptípusát egy Bukazoid-disoroid elem alkotja, de emellett egy tilranoid rassz elem is jelentős tényező, úgyszintén némi avar maradvány is kimutatható. Újság, 1935. november (11. évfolyam, 250-273. szám) 937. 1935-11-22 / 266. szám és a Magyar Hírlap, 1935. november (45. évfolyam, 250-273. szám) 940. 1935-11-17 / 262. szám

 

A történetünk következő fejezetében megismerjük, hogy László király hogyan kapcsolta össze Magyarországot és Horvátországot, amely határozott döntése évszázadokra megalapozta Magyarország vezető közép-európai hatalmi szerepét, egészen 1918-ig.

A teljesség okán az eseményekben 1076-ig kell visszatekintenünk, amikor a korona Dmitar Zvonimir horvát király fejére került. (Zvonimir a „Dmitar” (Dömötör*) nevet vette fel koronázásakor, amivel jelezni akarta a római egyházhoz való kötődését). Az utolsó valódi hatalommal bíró horvát uralkodó felesége Ilona, I. Béla magyar király lánya, Szent László király kedves húga volt. (Ilonát 1063 körül adták feleségül Zvonimir Demeter horvát királyhoz, és a házasságukból két gyermek született, Radovan, aki tizenéves korában, még szülei életében meghalt, és Claudia, aki egy horvát nemes neje lett.  Árpád-házi Ilona - horvát nyelven Jelena Lijepa, Szép Ilona, született 1050 után – elhunyt 1091 körül - magyar királyi hercegnő, házassága révén horvát és szlavón királyné). Alig kétéves uralkodás után meghal a Zvonimirt követő öreg II. István is, ezáltal kihalt a családi ága. Dmitar Zvonimir király valószínűleg természetes halálban halt meg, de a legenda szerint megölték. Alapja az a történet, hogy I. Alexiosz bizánci császár megkérte a pápát, segítsen neki fölszabadítani a Szentföldet, valamint még külön a horvát királyt is megkérte a szent ügy támogatására. Zvonimir összehívta a nemeseket a Knin közeli Koszovónál, ahol felszólította őket a szent háborúra. Ám a nemesség nem óhajtott részt venni a saját érdekkörükön kívül eső háborúban, ezért megölték az uralkodójukat 1089 április 20-án, ami „gyilkosság” az addig önálló horvát állam megszűnéséhez vezetett. Bármilyen legend él, és bármi halállal is halt, az örökség jogán László, magyar király magának követelte a horvát koronát, amit nem adtak egykönnyen, így a következő esztendőkben háborúskodás zajlott a két királyság között. (Ismert, hogy Zvonimir özvegye, Ilona királyné és a horvát előkelők egy része szívesebben látta volna az uralkodói székben az elhunyt király sógorát, Lászlót.)

A magyar király sereggel indult horvát földre a dinasztikus jogainak érvényesítése céljából, és átkelt a Dráván 1091-ben. A hadai eljutottak a tengermelléki Horvátországba, ahol a magyar király nem önmagát, hanem unokaöccsét, Álmost segítette a horvát trónra.

A hadba hívás jele a véres kard szertehordozása volt, amire a nemesek és az alájuk tartozók a király oldalán vonultak a csatába. Itt kell megállnunk egy gondolat erejéig, ha az akkori útvonalat és az ahhoz tartozó településeket vesszük alapul. Ugyanis a mai napig vita tárgya, hogy a király és katonái melyik útvonalon haladtak, és keltek át a Dráván. Amennyiben Szlavóniát alapul vesszük, akkor a Dráván átkelve Eszék lehetett a haladásuk iránya. De, ha Zágrábon át az Adriához vezető legközvetlenebb, hadi utat nézzük, akkor legyen a kiindulási helyszín Esztergom, Buda vagy Székesfehérvár, mindenképpen a legrövidebb a Balaton déli partja mentén a Kanizsa, Csáktornya, Varasd lehet. Haladhatott a kettő között is a Balaton, Somogyvár, Kaposvár és Barcs vagy Berzence útiránnyal, ám legyen bármelyik, vagy egyik sem, a feltételezés lényege az, hogy kitűnő hadvezetőket és katonákat vitt magával és mindegyiken csatlakozhattak hozzá az akkori Somogy vármegye, így Pátró falu férfi erői. A király sikerre vitte a dinasztikus öröklési jogokat, és megjutalmazta a vele hazatérő nemeseket, kisnemeseket vagy a katonáit, az egyszerű jobbágyokat, akik hadi tetteikkel arra méltóvá váltak, és nemességet is kaphattak.

A kor legnépszerűbb előre vagy felfelé lépés lehetősége volt a királytól kapott cím, jog és a vele járó birtok, főleg, ha egyszerű jobbágy, paraszt származású volt a kitüntetett. Minek köszönhetően a király oldalán bátran küzdő férfiak között ott lehettek Pátró falu vitézei is. Ennek a magyarázatnak az ad bizonyosságot és jelentőséget, hogy Pátró falu említése a szolgákkal és területével az apátság adománylevelében kiemelten megemlítésre, sőt „jegyzőkönyvezésre” került. Márpedig, egyetlen egy fennmaradt királyi adománylevél sem tartalmaz érdektelen és értéktelen adatokat. A magyarázat további részét képezheti az a feltételezett tény, hogy a király oldalán harcoló vitézek személyes bátorságukkal hívták fel magukra az uralkodó figyelmét, aminek emléke megőrződött az uralkodó számára a hadjáratot követően is. Továbbá értéktelen és jelentőségében átlagos személyeket, településeket, birtokokat király sohasem adományozott jelentőséggel és tekintéllyel bíró egyházi vagy világi birtokoknak. Az „ajándék” kölcsönös értéket képviselt úgy az adomány, mint az adományozott számára. Pátró adományként történő említése ezért lehet kiemelkedő értékű és jelentőségű, ami természetesen csak „elképzelt, de ésszerű” következtetés marad. Az is igaz, hogy erről írásos dokumentum nem maradt fenn, mert a későbbiekben a térséget érintette a tatárjárás – IV. Béla király üldözésekor 1241-42 telén - a törökdúlás sok évszázaddal későbbi pusztítása, amikor Kanizsa  várának elfoglalásakor nemcsak a népességet érte pótolhatatlan veszteség, de királyi adománylevelek, kutyabőrei sok ezernyi oldalai semmisültek meg.

Az 1500-as és az 1600-as évek török portyázásainak mindennapi helyszínei voltak Somogy és Kolon, vagyis Zala vármegye települései. Szigetvár 1566-os, majd Kanizsa 1660-as eleste megelőzésére hiába hozták létre a Balaton és a Mura folyó közötti védelmi vonalat, a törököknek idővel semmi és senki sem tudott ellent állni, így lephették meg Pátró falut, és annak lakóit is. A falu régi településrendszeréhez tartozott a keleti fekvésű Górica is, (Vend, szlovén értelme: hegy, - település magaslaton, szláv nyelven fent, fel, felső falu, település) ami évszázadokig lakott volt, és úgy kell rá tekintenünk, mint Ó-Pátró-ra. A ma már csak dűlőnévként élő terület peremén található a középkori falu ó-temetője is. Temploma is a keleti domboldalon állhatott, amit a faluval együtt szintén a törökök tettek a földdel egyenlővé. Ekkor indulhatott el a pusztulás útján a szomszédos Szentegyház, Pata és Ság falu, valamint a közel-távoli Somogyvári Apátság is, amely sohasem nyerte el újra régi fényét, sokáig még kő sem mutatta Szent László király dicső adományának helyét. Feledésbe nem merült, de az újjászületése évszázadokig váratott magára. Emlékének és történelmünk fontos szeletének megőrzése, fenntartása a mi kötelességünk.

*A Dmitar név – eredetileg a görög Démétriosz (értelme a Termőföld Istennőjének ajánlott) névből származik és szláv közvetítéssel jut a magyar nyelvbe. Jövevényszó hangváltozással, „ö” hang magánhangzó betoldással, mert a magyar nyelv nem bírja el a mássalhangzó torlódásokat, tömörüléseket - magyaros Dömötör, később Dömötörfy, vagy Dömötörffy – Dömötör fia - név származhat a Belső-Somogyhoz közeli szlavón, vagy a nyelvileg hasonlatos, részben azonos vend elnevezésből is, ami a középkori Pátró nemesi lakosságának egyik fontos ágát képviselte, és maradt fenn a családi vonal napjainkig.

 

Szent László lovagkirály szobra, Somogyvár

Forrás: Somogyvár - Galéria – Lovagkirály (lovagkiraly.org)

A lovagkirály jelenléte és a vele együtt a helyszínen tartózkodó hercegi, főnemesi, nemesi és egyházfők személyei növelték az apátság alapításának és az adományok jelentőségét. László király egész egyéniségére, politikai helyzetére nézve, törvényeit kivéve, nem ismerünk fontosabb adatokat, mint a melyeket az oklevelei nyújtanak. Vallásosságának tisztasága, koronájának mocsoktalan fénye egyaránt visszatükröződnek bennük.

Az eredeti oklevél fotója

Pátró nevével a negyedik oldalon alulról a hetedik sor utolsó előtti szava

Forrás: Somogyvár - Magyar várak, kastélyok, templomok leírásai, galériái (varlexikon.hu)

A Somogyvári Szent Egyed Bencés Apátság alapító oklevelének és a benne foglalt királyi adománynak

magyar fordítása

 

„Az egyetemes katolikus anyaszentegyház – melyet Isten egyszülött fiának vére egyesít, irgalmas részvétből szét akarván terjedni a földkerekség minden részében –, tudtul adja a most élőknek és a jövőbelieknek is, hogy a pannoniai részeken egy királyi apátsággal gyarapodott az Úr 1091. évében, Lászlónak, azon vidék igen dicsőséges királyának uralkodása idejében. Azt a helyet, melyet Isten kiválasztott magának, hogy ott szeplő és folt nélkül való szent egyházat alapítsanak neki, Sumichnak[1] nevezik, és annak a vidéknek egy igen nemes városa. Ezt [az egyházat] területével együtt az említett király – hallván a Szent Egyed hitvalló érdemeiről szóló véleményt – a Szentháromság, Péter és Pál szent apostolok és Szent Egyed hitvallónak tiszteletére, saját maga, valamint elődei és minden hű keresztény hívő lelkének megváltására, Odilo apátúr jelenlétében a fentemlített Péter és Pál apostoloknak és Szent Egyednek adományozta. Átadta pedig a regula szerinti kormányzás végett a mondott apátnak és utódainak oly módon, hogy bárki lesz somogyi apát a világ végezetéig, az azon időben levő flaviusi völgyi Szent Egyed monostor apátjának igaz engedelmességet fogadjon és azt meg is tartsa élete végéig. Ezentúl az említett igen kiváló király nem ítélve magát alábbvalónak elődeinél, azzal a feltétellel és a szabadság azon örökös jogával alapította ezt a fentemlített egyházat, hogy Isten és a szentek után, akiknek a tiszteletére felszentelték azt, annak apátja csak őrá hallgasson, csak ő előtte hajoljon meg, őt ismerje egyedül minden szükségben oltalmazójának és minden ügyében bírájának, a püspöki jogok sérelme nélkül. Ugyanennek az egyháznak az átriumát, ahová mindenki úgy az életben, mint a halálban, bármilyen kényszertől szorongatva, mint egy biztos menedékbe menekülhet, a legkeresztényibb király úgy szenteltette fel, hogy bárki meneküljön ide oltalomért, teste és lelke egyaránt vigasztalást találjon, és személyét s vagyonát jogtalanság ne érje. Amiképpen a monostor királyi, szintúgy királyi az a tilalom is – mindenki hasznával összhangban –, hogy halandó ember, a királyt kivéve, ne merjen az egyház ügyeiben ítélkezni. A menedéket pedig, ha valaki megsértené, az hazai törvény szerint fizessen. Ha valaki Isten és az ő szentjei és a királyi rendelkezést gonosz vakmerőségből erőszakosan megszegné, ami a menedékkel kapcsolatban mondva van, az említett király parancsából, adja vissza azt, amit vakmerően elvett, és azonfelül 50 márka aranyat fizessen. Ezt a parancsot adta László király. A tanúk, akik vele voltak: testvére, Lampert herceg, unokatestvére, Dávid herceg, az oroszok királyának a fia, Jaroszláv, a király veje, Almarus veszprémi püspök, Péter nádorispán és Acha ispán, Mihály, Szerafin, Koppány királyi káplánok, Gozlaria-i Róbert királyi kardhordó, Anulsus királyi követ. Az adománynak vagy parancsnak elfogadói pedig ezek: Teuzo a szent római egyház legátusa, Odilo szent-egyedi apát. A jelenlévő szerzetesek: Péter prépost, aki azután az első itteni apát lett, Raionus fia Rostaganus, Péter kamarás, Dalmacius dékán. Egyháziak és világiak, akik az apáttal voltak: Poituo-i Péter latin tanár, Ugo fia Péter, Félix fia Rajmund, Amalric fia Bernát, Arueus fia Rajnáld, Maimbaldus és Arueus és többen mások. Most feljegyeztetnek egyenként a birtokadományok, amelyeket a király az említett monostornak adományozott: Somogy[vár] területével, az ottani egyház szolgáival és területével, Pátró falu szolgákkal és területével, a besenyők faluja szolgákkal és területével, Szent György falva szolgákkal és területével, a szekeresek falva szolgákkal és területével, a szőlősök falva szolgákkal és területével, 30 szőlő a szőlőművelőkkel együtt, 60 szőlő fele, 300 szolgának és 100 katonának a háza.

(1) Sumichnak nevezik, azaz Somogyvárnak. Meg kell említsem, hogy a Somogy név gyöke a mongol nyelvben is fellelhető a sumbu-mod alakban, ami fában, erdőben bővelkedőt jelent. Mongóliában a fővárostól nyugatra találjuk Zuunmod nevű várost, amely száz fát, száz ligetet jelent. Bizonyára nem véltelenszerű a nevek összecsengése és értelme, ha Koppány egykori somogyi és Vérbulcsú, Kolon (később Zala) vármegye erdőkben gazdag birtokaira gondolunk.

Amikor a közös európai összefogásnak köszönhetően ütött a szabadulásnak az órája a török kénytelen volt egymás után feladni várait. Budavára 1686-os felszabadulását követően Nagykanizsa és vidéke is felszabadulnak a török uralom alól 1690-ben. A gyászos időknek nyomorúságát átélt Pátró megmaradt lakossága is kezd fellélegezni, és a nemeseik pedig mozgolódnak, hogy jogaik, birtokaik, kiváltságaik megerősítése, tehát a jövőjük érdekében az elveszett, vagy megsemmisített nemesi levelüket megújíttassák. Somogy vármegye fő, és köznemesek gyülekezetétől beszerzik 1715-ben, ill. 1717-ben a szükséges bizonyítványokat, amelyek igazolják, hogy a fenti családok régi nemesek és Nemespátrónak emberemlékezet óta birtokosai. A megújítást maga VI. Károly magyar király és III. Károlyként Német Római Császár látta el kézjegyével.

A jogaikban és birtokaikban** császári-királyi megerősítést kapott pátrói törzsökös nemesek*** oklevelének szövege Mesterházy Sándor ágostai hitvallású evangélikus lelkész szabad fordításában

„Mi, hatodik Károly, Isten kegyelméből római császár, örökös Uralkodó, Német,- Spanyol,- Magyar,- Cseh,- Dalmát,- Horvát és Tótországnak stb. királyai: Ausztria Főherczege, Burgundia, Brabantia, Styria, Carinthia, Carniolia, Luxemburg, Wirthemberga és Theak, Felső, - és Also – Silesia Herczege, Svevia, Marchia, Morvaország Fejedelme, Habspurg, Tyrol, Ferretia, Kíburg és Goritia Grófja, stb. Emlékezetnek okáért adjuk – kellőképpen megerősítve – tudtára mindenkinek, akiket illet: Hogy mi – némely híveinknek hűségük állhatatosságának és komolyságának, valamint alattvalói ragaszkodásunknak méltatása végett Felségünkhöz felterjesztett alázatos kérelme folytán, nevezetesen: Dömötörffy Márton,.János és másik János, Gergely és György, Győrffy György, Balázs és Mihály, Bebők**** Mihály és másik Mihály, Szakáll Márton és István, mégis Bolla István, a Somogy vármegyei Pátró birtoklásában mondott, a nemesek nemzettségéből és közönségéből való kiváló híveinknek, - akik előbb említett Szent Magyar Királyi koronánknak és hajdan Felséges Római Császár és Magyar Király Elődeinknek, azután pedig saját Felségünknek is a helyeknek és időknek változása, nem különben az események veszedelmessége között is, hűségesen és tántoríthatatlanul szolgáltak és engedelmeskedtek és akikről meg vagyunk győződve, hogy a jövőben is hűség és bátorság hasonló buzgóságát tanúsítani és bizonyítani soha meg nem szűnnek, - kérelme folytán, a fent említett Somogy vármegyében lévő Pátró teljes és sérthetetlen birtokát, melynek valóságos és háborítatlan használatában és folytonos bírásában őseik és elődeik ember emlékezet óta voltak és jelenleg ők maguk is valósággal és háborítatlanul vannak és erre vonatkozólag kielégítő kiváltság – és adomány – leveleik is voltak, amelyeket azonban az előző időknek jogsértései és veszedelmei folytán elvesztettek, amint ezeket hiteles bizonyítványokkal be is igazolták, tehát teljes és minden királyi jogunkat, ha valamint a nevezett Pátró tulajdonában bármiképpen bírnánk, vagy pedig egy és más, bármi okból, úton-módon és értelmezésnél fogva Felségünkhöz tartoznék, azt minden hozzá kötött haszonnal és mindenféle járulékokkal együtt, földekkel, t.i. szántóföldekkel, mívelés alatt állókkal és nem míveltekkel, mezőkkel, rétekkel, legelőkkel, mezőségekkel, kaszálókkal, szénáskertekkel, erdőkkel, erdőségekkel, hegyekkel, halmokkal, völgyekkel,,… mészárszékekkel, szőlőhegyekkel, szőlőskertekkel, előhegyekkel, vizekkel, folyókkal, halastavakkal, halászattal, a halaknak elzárásával és a vizeknek lefolyásával, malmokkal és ezeknek helyeivel, általában mindennemű hasznot és ezek járulékait csorbítatlanul, bármi néven neveztessenek, melyeket saját helyes méréseik és régi határaik alatt ezen Pátró- birtokot jogosan és régtől fogva megilletik és hozzá tartoznak, a már megnevezett, következő birtokosoknak, név szerint: Dömötörffy Mártonnak,.Jánosnak és másik Jánosnak, Gergelynek és Györgynek, Győrffy Györgynek, Balázsnak és Mihálynak, Bebők Mihálynak és másik Mihálynak, Szakáll Mártonnak és Istvánnak, mégis Bolla Istvánnak, maguknak és örököseiknek és minden utódaiknak ezen új adomány levelünkkel adtuk, ajándékoztuk és adományoztuk: sőt adjuk, ajándékozzuk és adományozzuk örökös joggal és visszavonhatatlanul, hogy azt együttesen bírják, birtokolják és használják: más, különösen az Isten gyülekezeti jogának megsértése nélkül. – Ezen híveinknek adjuk emez igazoló-levelünket, ezt saját pecsétünkkel, melyet, mint Magyar Király használni szoktunk megerősítvén. – Melyeket mi kiváltságlevél formájában újra kiállítani készek lévén, midőn ezek nekünk részletesen bejelentve lettenek. – Kelt Luxemburg várunkban az Úrnak Ezerhétszáztizenkilencedik évében Június hava 16-ik napján. Római uralkodásunk VIII.-ik, spanyolországi uralkodásunk XVI. Magyar, cseh és a többi országi uralkodásunk IX.-ik évében. Károly s.k. Gróf Illésházi Miklós s.k. Sigray József s.k.”

**A „nemespátriak” vagyis a nemespátróiak a királyi levéllel a kezükben igyekeztek a község határait kijavítani, mert a török szülte világban, majd azt követően is gyakoriak voltak a határ - ill. birtoksértések, valamint birtokvesztések. A 17. századi, feltételezhetően Zrínyi Miklós költő és hadvezér időszakában a török elleni harcokban véghez vitt tetteik alapján kaptak még kisnemesi jogokat a Szmodics, Fekete, Daxner és Bögri, ill. Bögry családok.

***A törökdúlást követően az első nemesi összeírás 1726-ban történt a pannonhalmi tized ügyében felmerült 3000 ft költségnek a birtokos nemesség közt leendő kivetése czéljára 1726 szeptember 17-én, amit Madarász László alispán és a szolgabírák állítottak össze. A kuriális helyek nemességét név szerint nem vették fel, a pátróiakra 55 forintot vetettek ki. A törzsökös név szerinti összeírás a 19. században megtörtént, ahol a csak kuriális, kisnemesi életvitelt folytató pátrói családok tagjait a főnemesekkel, grófokkal és bárókkal egyenrangú nemesi nyilvántartásban szerepeltették. Somogy vármegye nemességének vagyonban nem dús, de szám szerint jelentékeny részét éppen azok tették, a kiket az összeírás nem név szerint sorol fel, hanem nemesi telekszám szerint, községenként vesz számba: a dédi, vidi, szakácsi, pátrói és kis faludi kuriális nemesek. E kuriális helyeken megkülönböztették a törzsökös és jövevény családokat. A törzsökös családok birtokjogukat és nemességüket – úgy látszik – még a török foglalás előtti időre vezették vissza. S ezek, valamint a hatóságok is, jövevényeknek tekintették a török világ alatt vagy közvetetlenül utána beköltözött és beházasodott családokat. Az első egyetemes vizsgálatot 1723 április 10-én rendelte el III. Károly. A vármegye, melynek ekkor még nem volt az elismert nemeseket feltüntető lajstroma sem, a kiküldött bizottság által 1724 augusztus 7-én Csurgón felvett vizsgálati jegyzőkönyvet 1725 február 11-én terjesztette fel a helytartótanácshoz, ahol dokumentum vesztés okán 20 taxálista család nemességét vette vizsgálat alá, köztük Pátróban a Daxner és a Fekete famíliát. Az 1814 évi pátrói kuriálisták birtoka 3132 hold. Bebők (1737–1843, *1724) Bolla (1737–1800), Bögry (1737–1843), Daxner (1737–1843, *1724), Dömötörffy (1737–1843, *1724), Fekete (1737–1843, *1724), Győrffy (1737–1843, *1717), Szakal (Szakall, Szakály, 1737–1843, *1724), Szmodis (Szmodits, Smodis,- Később Szmodics- 1754–1843)

A király által jóváhagyott törzsökös, nemesi megerősítést azért érdemes kiemelni, mert a falu lakóinak nagy többsége evangélikus vallású volt a környező falvakkal együtt, mint Surd, Porrog, Porrogszentkirály. Katolikus hitről történt áttérés feltételezhetően Luther Márton 16. századi hatásának köszönhető, akár a közeli vend – osztrák területen windisch – befolyásolása által. Ki kell emelni Küzmics Istvánt, aki a szomszédos Surd lelkésze volt, - hitvese nemespátrói -, aki vend nyelvre fordítja le az Újtestamentumot, amely az osztrák uralom alatt álló szlovének – vendek, egyik fontos írott emléke a mai napig.

**** A Bebők név legrégibb írásos említése Székelyföldhöz kapcsolódik. „Kolumbán Ferencz Apaffi tanácsosa, családi leszármaztatásában egészen a hun birodalom összeomlása korszakáig megy fel, midőn a végzetteljes csatatérről 3000 székely Elmedzár és Uzindur vezetése alatt Erdély keleti részébe települ. Az említett vezetők Báján vagy bán (honnan a rabonbán) czimet viseltek. Azoknak közvetlen utódja Póka (innen Pókafalva és Póka család Pókán, Galambfalván) ezt 565-ben az óriási erővel biró Colon követi, ennek hivatali czimével páritott nevéből lesz Colonbán, ki az olaszteleki Columbánok előde. Ezt 631-ben Orbó (orbai szék), ezt ismét Ugron (Ugron család eldőde). Ezt Ders (kiröl ily nevü falu), Kebe (Kebeled falu), Bebők s végre Uzon (erről Uzon falu) követi, ki 743-ban a Tuhutummal bejött magyarokat Dééshez vezette. (Nem bizonyított, hogy a nemespátrói Bebőkökkel rokonságban állt-e, de a név máshol nem fordul elő a Kárpát-medencében.) Orbán Balázs: A Székelyföld leírása

 

Nemespátró múltat idéző hatását hitünkben és hagyományainkban a jelenben is magunkon érezzük. Az egyedi kultúra és hagyományok évszázados megőrzésével többlet értelmet adtak életüknek, és vele a jövő nemzedékének. De mit fog a mi nemzedékünk átadni? Tudunk-e erőt meríteni abból, hogy erőt adunk a jelenben a jövő érdekében?

 

A ma és a jövő nemzedékének kötelessége őseik emlékének őrzése, minden történelmi szál felgöngyölítése és azáltal a mai ismereteink, tudásunk gyarapítása. A nemesi, kisnemesi családi és településtörténetek fontos alappillérei annak, hogy ne vesszen a múlt homályába az az érték, amiért őseink küzdöttek, vérüket és életüket adták, akár Szent László király oldalán, akár csak egyszerűen a fennmaradásuk érdekében – értünk.

Hittel, szellemi, lelki tisztasággal tekintsünk a múltból a jelenen át a jövőbe, mert minden nemesi, kisnemesi család és településük, valamint annak építészete, ősi hagyománya, néprajza, népművészete, zenéje, irodalma, mindennemű öröksége akkor is maradandó érték lesz, amikor megszűnik az az életforma, ami létrehozta. *

„Nemessé a király tehet, de emberré csak az Isten.”

 

Nemespátró, 2021.

 

Monos János

 

Források: - A magyar nép (mtda.hu)- Bartucz L 38 o. 79 nemespátrói fejforma és 80 fő szem színe

- Anthropologiai Közlemények, 9. (1965) (oszk.hu)

- Dmitar Zvonimir horvát király – Wikipédia (wikipedia.org)

- Horvátország történelme – Wikipédia (wikipedia.org)

- Ilona horvát királyné – Wikipédia (wikipedia.org)

- https://www.breuerpress.com/2009/06/02/a-somogyvari-bences-apatsag/

- Microsoft Word - 2-Magyarország története az Árpádok korában.doc (core.ac.uk)

- Nemespátró | A reformációtól – napjainkig (szombathely-lutheran.hu)

- Somogyi törzsökös és kihirdetett nemes családok. | Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai | Kézikönyvtár (arcanum.com)

- Somogyvár - Galéria - Szent László emlékhely (szentlaszloemlekhely.hu)

- Szent Egyed bencés apátság romjai, Somogyvár »Építészeti emlékek (epitettemlekek.hu)

Balás Gábor, A székelyek története, 1984

Mesterházy Sándor és Héricz Sándor, Nemespátró története leírásai nyomán

* Seemayer Vilmos gondolatai nyomán

III. Károly magyar király (VI. Károly Német Római császár) pecsétje

(Fotó és szöveg: Győrffy István)

A kutyabőrre írt királyi oklevél teljesen széthajtva – Zalában csak

Nemespátró őriz ilyen kincset. (Fotó és szöveg: Győrffy István)

 

A nemesi oklevelet Veres József avangélikus lelkész és Győrfy Balázs

polgármester teríti szét. (Fotó és szöveg: Győrffy István)