- Hogyan vélekedtek, vélekednek a kazahok a magyarokról?

- Bár országainkat és népeinket több ezer kilométer választja el egymástól és történelmünk folyása különböző irányt vett, a magyar és kazah nép között sok a hasonlóság. A hagyományok szerint népeink egyaránt a hunoktól származnak. Kétségtelen tény, hogy a magyarokat mintha megbabonázná a Nagy Sztyeppe. Különösen az én szülőhazám, Kazahsztán, amelynek távoli pusztáin napjainkban is él az argünök és a kipcsakok között egy-egy Madiar (Magyar) nevű törzs. A kazahok pedig érzik a kellemes otthonosság érzetét keltő magyar városok és falvak, a felettük magasodó alacsony, de festői hegyek megbabonázó szépségét. Vonzó hatást gyakorolnak rájuk a Nagy Magyar Alföld tájai: a Nagykunság és a Kiskunság, amelyeken a régi kipcsakok kazahokkal rokon utódai: a kunok élnek és dolgoznak. Azonban nemcsak az ősi rokoni szálak és a nyelvi rokonság, vagyis nemcsak a múlt köt össze bennünket, hanem a jövő is. Az a jövő, amelyet napjainkban építünk, amikor a fejlett országok élenjáró technikája segít kitermelni a kazah föld mélyének kincseit. A jövő a kölcsönös gazdasági érdekekre, és az emberi kapcsolatokra épül. A magyarok és kazahok vonzódása egymáshoz, közös ősi kulturális kapcsolataink ápolásán alapszik. Ezeknek keretei között együtt éltünk és érintkeztünk egymással évezredeken keresztül, azonos „szuperetnikai” környezetben, a Nagy Eurázsiai Sztyeppén.

Röviden szólva: a kazahok a magyarokat a legnyugatibb kazahként, tartják számon, a magyarok pedig úgy vélik, hogy a kazahok a legkeletibb magyarok.

A Kazah Köztársaság Elnöke, Nurszultan Abisevics Nazarbajev a következőket mondta 2007. november 22-én magyarországi hivatalos útján, a Magyar Köztársaság Elnökének az ő tiszteletére adott vacsoráján:

„Európában a kultúrát tekintve nincs a kazahokhoz közelebb álló nép, mint a magyar. Mint ismeretes, a XIII. században a kipcsak törzsek egy része az Önök országában telepedett le és jelentősen hozzájárult annak fejlődéséhez. Ma Magyarország mintegy 200 ezer lakosa kunnak, azaz a magyarok leszármazottjának tartja magát. A magyar kutatók pedig felállítottak egy hipotézist, amely szerint a magyar törzsből származó kazahok a magyarok közeli rokonainak bizonyulhatnak. Mindez fontos alapja kulturális-humanitárius kapcsolataink további fejlődésének.”

 

 

- Egy személyes kérdés: Ön, Ajsa asszony, a Kazahsztánt is hazájának érző kun-magyar tudós, Mándoky Kongur István felesége, hogyan éli meg a mai Kazahsztánt?

- Izgalmas volt innen, Magyarországról nézni, hogyan lett a Szovjetunió léte idején kizárólag a birodalom, ezen belül is elsősorban Oroszország nyersanyagellátó szerepére kárhoztatott, természeti kincsekben igen gazdag Kazah Szovjet Köztársaságból Közép-Ázsia gazdaságilag leggyorsabban fejlődő, békeszerető, világszerte tiszteletnek örvendő állama, amely önálló külkereskedelemmel, valutával, diplomáciával, fejlett oktatási, szociális ellátási rendszerrel rendelkezik napjainkban.

Huszadik századi történetünk során népünk számos katasztrófán ment keresztül. Bár a mai  Kazahsztán területe a XIX. század közepe óta az orosz cári birodalom uralma alá tartozott, függetlenségi harcunk teljes letörése csak 1929-33-ban, a kolhozosítással és a nomád élet elpusztításával fejeződött be. A sztálini terror idején a Szovjetunió minden részéből kerültek hozzánk emberek a GULAG táboraiba, vagy száműzöttként a kazah sztyeppére. Hruscsov idején az 1960-as évek velején ismét népvándorlás indult a Szovjetunió minden részéről Kazahföldre. A kényszerű jövevények közül sokan a mi földünkön is maradtak, élvezik a vendégszerető kazah nép támogatását. Így alakult ki az a helyzet, hogy a független Kazah Köztársaságban 137 nemzetiség él! Alkotmányunk biztosítja mindezeknek a nemzetiségeknek az államalkotó kazah néppel egyenlő jogait. Kemény törvények akadályozzák a mai Kazahsztánban a vallási és nemzetiségi megkülönböztetést. A Kazah Köztársaság függetlenné válása után azonnal bezárták a volt Szovjetunió atomkísérleti telepét Szemejben, amelyen 1947-1991 között több mint hétszáz nukleáris bombát robbantottak fel, ökológiai katasztrófát, számos ember betegségét, megnyomorodását, halálát okozva az egész vidéken. Megszabadultunk az egykori szovjet birodalomtól örökölt atomfegyverektől. Ma Kazahsztán az egyik élharcosa az atomstop egyezmény kiterjesztésének Földünk valamennyi államára. Az űrkísérletek a szülőhazám nyugati területén fekvő Bajkonuri űrrepülőtérrel a Kazah Köztársaságnak Oroszországgal megkötött egyezménye alapján ma is folynak, ma már kazah űrrepülők is részt vesznek a programokban.

Amikor egész Európa, Amerika, sőt az egész világ a pénzügyi válság csapdájába esett, aggodalommal figyeltem, hogy mi fog történni szülőföldemen. Azonban a kazah elnök, Nurszultan A. Nazarbajev előrelátása következtében nem történt nagyobb baj. Ő rendelte el még 1997-ben, országunk olajjövedelme egy részének egy Nemzeti Alapban történő tartalékolását. A 2009-es világválság idején a Kazah Köztársaság költségvetése ettől az alaptól kapott támogatást a korábban megkezdett nagy ipari, mezőgazdasági, egészségügyi és oktatási projektek folytatására. Így esett, hogy a válságok éveiben alig esett vissza a Kazah Köztársaság évenkénti gazdasági növekedésének üteme.

Örülök annak is, hogy Köztársaságunk annak idején Magyarországon alapította meg első kelet-európai követségét, még 1992 áprilisában. A két ország közötti diplomáciai, kulturális, külkereskedelmi kapcsolatok azóta is fejlődnek. Ennek jegyében járt nemrégiben Magyarországon a Kazah Köztársaság külügyminisztere. 2014 februárjában, a véletlen folytán éppen férjem születésének 70-ik évfordulója idején látogat el ide, második hazámba: Magyarországra a Kazah Köztársaság elnöke, Nurszultan Abisevics Nazarbajev.

Sajnálom, hogy férjem mindezt nem érte meg. Országunk függetlenségének elnyerése után egészen más körülmények között folytathatta volna kutatásait szeretett Kazahsztánjában. Örömmel figyelné az országunk fejlődését és azt, hogy az értelmiség körében is egyre többen beszélnek egymás között orosz helyett anyanyelvükön, kazahul.

 

- Hogyan segítette Ön feleségként a nagy tudós áldozatos munkáját, küldetésének teljesítését, és hogyan reméli emlékének méltó megőrzését?

- Mióta együtt éltünk, igyekeztem neki folyamatos segítséget nyújtani a nyelv és kultúra legkülönbözőbb kérdéseiben. Azonban sokszor kiderült, hogy hatalmas olvasottsága következtében, valamint állandó érintkezése révén a keleti emberekkel ő sok mindent jobban tudott nálam. Nálunk számosan megfordultak az évek során: külföldi és magyar tanítványok, érdeklődők, a rokonnépek tudósai. A beszélgetések mindig fesztelen légkörben, jó hangulatban történtek, melyhez a keleti világban szokásos szívélyes vendéglátás biztosította az alapot. Mindig betartottuk a keleti illemszabályokat, amelyeket egyébként István sokszor még nálam is jobban ismert. István emlékét őrző külföldi barátai, tudóstársai napjainkban is meg-megfordulnak nálam.

 

 

Boldogan éltem mellette, bizalmas barátok is voltunk, nemcsak házastársak. Megosztottuk egymás gondolatait, de jó volt részt venni a munkájában is.

 

- Hogyan élnek ma a nyugat-kazahsztáni adaj törzs tagjai?

- Óriásit változott nálunk a világ, mióta Kazahsztán 1991 végén elnyerte függetlenségét. Ugyanis szülőhelyemen vannak a Kazah Köztársaság legnagyobb olajlelőhelyei. A Kazahsztánt olajhatalommá tevő hatalmas tengizi, korolevói, karacsaganaki, kashagani olajlelőhelyek a mi provinciánkban vannak. Ott, ahol valaha ménesek, nyájak legeltek, jurták eregették békésen a füstöt, ma olajkutak, gáztartályok százai, olajfinomítók emelkednek és lázas munka folyik, amit kazahok, amerikaiak, angolok végeznek. Az adaj törzs tagjai közül sokan a szénhidrogén kitermelésén dolgoznak, mások városba költöztek és üzleti tevékenységet folytatnak. Mindez sokkal kevésbé romantikus a régi nomád életnél. Ráadásul az ökológiai problémáink óriásiak. Az arcokat, a tájat olajszennyezés fedi, gondjaink vannak a környezetvédelemmel, de ezeket meg kell oldanunk, hiszen a mi régiónk vált a világot bámulatra keltő kazahsztáni fejlődés motorjává. Tehát napjainkban a régi életforma gyors átalakulásának lehetünk tanúi, mely az adaj törzs életében is látható, pusztán a harcos mentalitás sugárzó ereje változatlan.

 

- Férje emlékének ápolása megtisztelő, de nehéz feladat lehet…

- Mándoky Kongur István emlékének ápolását ma is fő feladatomnak tartom. Tíz évvel ezelőtt, 2004. február 12-én egyszerre avattuk utolsó lakóhelyünk: a Bartók Béla út 52. számú ház kapujánál és Karcagon, a Nagykunsági Múzeum kertjében férjem domborműves emlékszobrát, amelyet Győrffy Sándor szobrászművész, férjem régi, kedves, gyermekkori barátja készített el. Jelen voltak az avatásnál a Kazah és Kirgiz Tudományos Akadémia képviselői is, akik ezután részt vettek a Mándoky Kongur István emlékére rendezett tudományos konferencián is. A megnyitón felolvastuk István egyik költő barátja, Körmendy Lajos „Búcsúvers” című költeményét.

Nagyon fontosnak tartom, hogy az utóbbi néhány évben több könyv is megjelent Mándoky Kongur István emlékére. Ezek közül kettő összefoglaló jellegű. A Kazahsztánban 2008-ban megjelent könyvben az ő tudományos művei és magyar, kazah tudósok, irodalmárok írásai egyaránt olvashatók. Ezt a könyvet követte nemrégiben, 2012-ben Magyarországon a Vásáry István és Fodor Pál által szerkesztett török - magyar könyvtár első köteteként Mándoky Kongur István kun és magyar témában írott tudományos cikkeinek gyűjteménye, valamint kazah, üzbég, kazanyi tatár és más műfordításai. A „Kunok és magyarok” című mű kiadása Molnár Ádám és Vásáry István elgondolása volt. Így, most a magyar tudományos világ és a kunok, valamint a magyar eredetkérdések iránt érdeklődő hazai nagyközönség is megismerkedhet Mándoky Kongur István örökségével.

 

 

2014-ben az ünnepségek még komolyabbak lesznek. Nemcsak Mándoky Kongur István magyarországi és kazahsztáni barátai és tisztelői, hanem az egész török világ részt vesz majd az egész év során rendezett eseményeken. Ez elő fogja segíteni Magyarország és a török államok kulturális kapcsolatainak fejlődését is. A jövő év februárjában éppen úgy emlékezünk rá, mint tíz éve, és azóta minden évben. A fő események azonban a 2014 augusztusában a kun területen: a Kiskunsági Nemzeti Park egyik központjában: Bugacpusztán a Bíró András Zsolt vezette Magyar Turán Alapítvány által megszervezett, államilag támogatott harmadik török - magyar Kurultáj köré csoportosulnak. A Kurultájt a férjem emlékére szervezett tudományos konferencia követi majd. Erre a világ számos országából, mindenekelőtt a török világból érkeznek turkológusok, nyelvészek, történészek, írók, költők, férjem egykori barátai, mai tisztelői.

Bizonyos vagyok abban, hogy Mándoky Kongur István életének fő célja, a magyarok és kunok testvéri szövetsége Európa és Ázsia török népeivel a közeljövőben megvalósul.

 

Mándoky Ongajsa

Köszönet és hála Mándoky Ongajsa asszonynak, hogy a sokáig feledés homályába állított nyelvészünk neve és élete, ill. az ő nyomdokain járók munkássága ma már összeforrt az ősök és a haza iránti tisztelettel.

Ő erre született, és ha megszakadt életével is, de az egyéni útját becsülettel végigküzdötte.

 

„Ki magyar földön nagy sorsra vágyik,

Rokkanva ér el az éjszakáig.”

Ady Endre

 

Írta és összeállította: Mándoky Ongajsa, dr. Mándoky András, Monos János
Interjú: Monos János
Fotók: Mándoky Ongajsa archívuma