Brugge, Flandria Velencéje
2016-07-14 Benelux államok


„Azt hittem én leszek itt az egyetlen királyné, de százakat látok magam körül.”

Navarrai Johanna

 

Ha Gent észak Firenzéje, akkor Brugge észak Velencéje – vallhatjuk jogosan – ahol pazar építésű paloták tükröződnek a csatornák vizén. A Csatornák, vagy az Aranyfa Ünnepe és a Szent Vér körmenete adják évről-évre a legfőbb látványosságokat. A mindennapok hömpölygő tömegével találkozunk a város ősi utcáin. Brugge igazi szépségét nem csak a művészeti és építészeti értékei, hanem a középkori hangulatot árasztó festői csatornái, kis hídjai és macskaköves utcái is jelentik. Órák hosszan sétálhatunk a kör alakú óvárosban anélkül, hogy a sok százéves házak együttesét stílustalan épületek szakítanák meg. A hajdan épületeket korhű módon állították helyre, és általuk ma is érzékelhető annak a gazdagságnak a nyoma, amelyben valaha Bruges szabad polgárai éltek. Ami a középkori hangulatot illeti, annak átéléséhez szükségünk van a fantáziánkra, hogy látókörünkből kirekesszük a modern kor életképeit. A keskeny utcákon nem a Német - alföldi festményekről ismert ruházatú urak és hölgyek jelennek meg. Jóllehet a fiákerek ugyanúgy járnak az utcákon, ám a lovakat farmeres kocsisok hajtják, és az ülésekből mi, a kíváncsi látogatók fényképezünk.  Álmodozunk az egyik kis hídon állva: magunk elé képzeljük amint a csatornákon áruval megtöltött, ódon bárkák érkeznek, a csöndes vizet díszes és kecses csónakok szelik, amelyekben festői ruhás hölgyek és urak ülnek, némelyikben pedig arcukat álarc mögé rejtők sietnek titkos találkára.

A csatornákkal átszőtt, félmilliós város, egykoron egész Flandria, ám mára csak az északi területek fővárosa maradt, amelyet a régmúlt évszázadok aranykora tesz varázslatossá. A híd és a dorongtöltés ősi flamand (germán) szava brug, bryggia, amely Brugge flamandul, Bruges franciásan, és Brügge németül. De hívhatjuk bárhogyan az UNESCO Világörökség listáján szereplő európai látványosságot, népszerűsége köszönhető annak, hogy a városközpont a középkor óta alig változott.

Már a IV. században vár épült a számos lakott szigetet összekötő hidak mentén, és állítólag innét számítják „a flandriai hanza” város születését. Az ősi híd a Reie folyón ívelt át, amely fontos vízi útként szolgált az Északi-tengerig, aminek a két öble szárazföldet ölelő karként hasít bele az alföldi tájba. A karok ott találkoznak, ahol az első brugge-i település létrejött: az egyik neve csak Zwijn, míg a másiké Oude Zwijn, vagyis Ó-Zwijn.

Ismeretlen távlatokból indul a város felvirágoztatása, de annyi tényt őriz a történelem, hogy Baudouin – Baldvin – becenevén a „vaskarú” új várost építtet a mai Vár tér helyén a normann – viking támadások kivédése céljából 862 és 865 környékén. A művét a flandriai grófok fejezik be, akik ide helyezik kereskedelmi székhelyüket a XII. században, és születik meg vele Hanza városok méltó versenytársa. A XIII. században a Van de Burse kereskedő házában alapították meg az első tőzsdét. Brugge Német - Alföld egyeduralkodó cserekereskedelmi központja lett a Távol – keleti fűszerekkel, a Magyarországról érkező arany értékesítésének, az Angliával folytatott gyapjúkereskedelemben, a novgorodi szőrmékkel, amiket szebb időkben 150 hajó vitorlái repítettek a város piacára. Nem véletlenül szólt irigyen és epésen Navarrai Johanna francia királyné, Szép Fülöp francia uralkodó oldalán, aki egyben a város szülötte is. A XV. században kettőszázezer fős lakosságával már népesebb volt Londonnál.  A szomszédos nagyváros, és császári lakóhely Gent rávetülő árnyékát I. Miksa császár söpri félre, – tizenegy hónapos kényszerű vendégeskedéssel - amikor a város polgárait megerősíti kiváltságaikban 1488-ban. Burgundia egykori birtokai Vallónia és Flandria házasságpolitika által kerülnek a Habsburgok kezére, ahol I. Miksa kegyeit inkább Antwerpen élvezi, mintsem Brugge. A flandriai posztó védelmében Brugge megtiltja az angliai textíliák bevitelét, míg Antwerpen megnyitja kikötőit előttük. A császár bosszút áll távozását követően, mert az adott kedvezményeket visszavonja, és Antwerpenre ruházza át.  Így Brugge csillaga lehanyatlott a XV. század második felében, és a Habsburgokkal fennállt meghatározó konfliktusból a város került ki vesztesen. A hosszú aranykor lealkonyult, amit tetézett a folyó és a csatornák eliszaposodása, ill. a későbbi vallásháborúk pusztítása. A szomszédok fejlődnek, Antwerpen forgalma pár évtized múltán százszorosa lesz. A Csipkerózsika – álomba merült város csak 1896 és 1907 között tér magához, amikor elkészül az új Északi – tengeri csatorna. Az újjászületésének fontos része a Szent Vér-ereklye és a hozzá tartozó körmenet, amely a 13. század második felétől messze földön híressé tette a várost.

Minden év májusában, Áldozócsütörtök napján tízezrek gyűlnek össze Brugge szívében Krisztus menybemenetelének ünnepére, hogy megtekintsék a Szent Vér körmenetét. A nem mindennapi ünnep története a XII. - XIII. századig nyúlik vissza, amikor a város keresztes vitézei a legenda szerint a II. keresztes hadjáratból visszatérve hozták magukkal Krisztus szent vérét. A felvonulást a Szent Vér Rend harmincfős városi előjárói vezetik. Őket követi a zenekar és közel kettőezer megtiszteltetésben részesített helyi lakos. Ők gyalog, lóháton, tevéken és szekereken az Ótestamentum valamint Krisztus életének egy-egy mozzanatát jelenítik meg, de Brugge történetéből is bemutatnak részleteket. A felvonulás a nemzetközi érdeklődésre való tekintettel, többnyelvű imaszertartással zárul. Az ünnep évszázadok óta fontos kifejezője volt a helyi polgárok öntudatának valamint erős kapocsként kötötte össze a város lakóit a távoli világgal.

A Nagy Szent Vazul védőszentről elnevezett altemplom a nyugat-flandriai román stílus legszebben fennmaradt emléke. Az altemplom központi hajóját két oldalhajó fogja közre. A jobboldali hajóban látható a Miasszonyunk a gyermekkel festett faszobor a XIV. század elejéről. A további két faszobor a körmenetben is felmutatott Ülő Jézus és a Pieta 1900. táján kerültek ki a mesterek kezei alól. A kórus baloldalán tekinthető meg az 1504-ben kialakított mellékkápolna, amely őrzi Szent Vazul és Jó Károly ereklyéit. Az épület felső részében elhelyezkedő templomot nevezik Szent Vér-kápolnának is. Eredetileg román stílusban épült, de már a 15. század végén átépítették gótikus díszekkel. A francia forradalom pusztításait követően nyerte el a jelenlegi neogótikus formáját és díszeit 1823-ban. Ma már csak a Szent Vér-ereklyét őrző oldalkápolnába nyíló boltívek őrzik az eredeti román kor stílusjegyeit. A főhajó melletti, a román boltíves mellékhajóban őrzik magát a Szent Vér-relikviát. A Biblia maga nem említi Krisztus vérének megőrzését, de az apokrif iratok egyike szerint Arimathiai József a Szent Grál kelyhében felfogta a szent vért.

A Biblia nem említi Krisztus vérének megőrzését, de az apokrif iratok egyike szerint Arimathiai József a Szent Grál kelyhében felfogta a szent vért. Az ereklye valószínűleg Bizáncból származik és a negyedik keresztes hadjárat alkalmával 1204-ben történt kirablása során került I. Baldvin Flandria grófja és egyben Bizánc latin császára kezére. Diederik van den Elzas Flandria grófja érkezett a szent ereklyével 1150. április 7-én Brugge városába. A feltehetően Bizáncban készült illatszer-tartó fiola, amelyben egy textildarab van, hegyikristályból készült a XI. – XII században. Az üvegcsét lezáró dugót aranyfonal veszi körül, amit vörös viasszal rögzítettek. Brugge-be érkezése óta soha nem nyitották fel. Magát a fiolát egy üvegablakos aranyhengerben helyezték el, amelyen a "MCCCLXXXVIII die III maii" dátum (1388. május 3.) olvasható. Krisztus vérének tisztelete (katolikus szertartások központi eleme a misebor) - így a Szent Vér-ereklye messze földön híressé tette a várost. Az ereklye körmeneten történő felmutatását már 1303-ban rendszeresítették. Az 1303. májusi megemlékezés oka, hogy hálát adtak az egy évvel korábbi, a franciák elleni városi felkelés sikeréért. A körmenetet azóta rendszeresen Mennybemenetel napján rendezik meg, és ez mindmáig az egyik legnagyobb egyházi ünnepség Belgiumban.

A város látványa, a csokoládék élvezete és a sörök végeláthatatlan kóstolása egy időre elbódított bennünket. Bárhol járunk Belgiumban az éttermi teraszok szinte mindegyikén főtt kagylót fogyasztanak a vendégek, mégpedig fazékból. A kagylót villával, és a fazék alján maradt levest kanállal illik fogyasztani. - kettő az egyben belga módra. Ám hiába a kétségtelenül érdekes és finom fehérboros, fokhagymás kagylólakoma, nem gondoljuk, hogy ez a menüsor képezi majd a jövőbeli alapélelmezésünk jelentős részét. Maradt tehát elsőrangú emléknek a sör. Ugyanis számos sörfajtát neveztek el Brugge-ről, így a Brugs Blond, Triple, Straffe Hendrik és Brugs Witbier is őrzik a nevét. De csak a Bruges Zot-ot gyártják helyben, a Halve Maan Brewery-ben. A világos sört 2005-ben a barnát 2006-ban kóstoltatták meg először a fogyasztók örömére.

Ezek után mer-e valaki is a város további nevezetességeire gondolni? Mert belőlük maradt még bőven!

A Belgiumban található világörökség részét képező Begina - udvarok közül egy Brugge-ben található. A Nagyboldogasszony Templomban Michelangelo Madonna gyermekkel című szobra csodálható meg. A Szent János Kórházban pedig Hans Memling festményeiben gyönyörködhetünk, míg a Csokoládé Történelmi Múzeum az édességet kedvelők számára kihagyhatatlan élményt jelent. A Gyémánt Múzeumban a legkeményebb drágakő útját mutatják be a kibányászástól az ékszerekbe foglalásig. A Sültkrumpli Múzeumba pedig sör nélkül be ne lépjünk! Brugge érték, tartsuk becsben!

Monos János